A szaporítás visszaszorítása jó sok éve napirenden lévő téma. Február elején jött a hír, hogy áprilistól itt aztán minden megváltozik. A FELIR szám jön, a szaporítók pedig mennek. De hogy egy szám mennyire fogja megváltani a világot? Ehhez jó alaposan a dolgok mélyére kell ásnunk.
Aki kicsit is foglalkozik az állatok jóllétével – akár közvetlen, akár közvetett módon – tudja jól, hogy tennivaló és megoldandó probléma van bőven. Az egyik felvázolt megoldókulcs szerint itt az ideje, hogy végre működésbe lépjen az Állatrendőrség, amely végre rendbe tenné az áldatlan állapotokat.
Akinek kicsit is rálátása van az állatjólléti kérdésekre, tudja jól, hogy megoldandó probléma van bőven. Az egyik felvázolt megoldókulcs szerint itt az ideje, hogy működésbe lépjen az Állatrendőrség, amely végre rendbe tenné az áldatlan állapotokat.
Évek óta próbáljuk megtalálni azt a bizonyos határvonalat, megalkotni azt a szabályrendszert, amely segít meghatározni, hogy kit tekintsünk tenyésztőnek és kit átkozzunk el szaporítóként. De miért is fontos ez?
Ha létezik a legfelkapottabb állatvédelmi kérdések toplistája, akkor az állatkínzás nagy valószínűséggel a dobogó legtetején áll. Kérdés viszont, hogy tisztában vagyunk-e azzal, mit is jelent állatot kínozni?
A kutya forrása, ahonnan jön, sok mindent meghatároz. De alapvetően maga az ár is, illetve annak elgondolása, mit hiszünk, mennyibe is kerül nekünk az, ha kutyánk lesz.És az, amit minderről gondolunk, egy csomó probléma okozója lehet.
Mit is jelent az, hogy az állatoknak „jogaik” vannak? Pontosan mihez van joguk? Az állatvédelmi törekvések esetében ezen jogokat kell, kéne védenünk. De tisztában vagyunk azzal, hogy valójában miről is van szó?
A „felelős állattartás”, mint fogalom, jó pár éve a köztudatban van. Nagyon sokan, nagyon sokszor használjuk. Csak éppen sok esetben úgy tűnik, abszolút nem világos az, hogy valójában mit is jelent.
Az állatvédelmi problémák jelentős része – talán az összes – az emberi cselekvésekre vezethető vissza, amely alapja az, hogyan vélekedünk a világról, mit tartunk elfogadott viselkedésnek. A kérdés pedig: hogyan tudjuk megváltoztatni saját magunk hozzáállását?