Az otthontalanul kóborló kutyák megsegítése összetett, komoly szakmai tudást igénylő feladat. Ennek sikerességét sokszor megnehezítik az olyan, a realitásról a figyelmet elterelő közhelyek, miszerint minden kutya jó, minden kóborló ebnek otthont kell találni és egy mentett kutya örökké hálás lesz.…
Ha létezik a legfelkapottabb állatvédelmi kérdések toplistája, akkor az állatkínzás nagy valószínűséggel a dobogó legtetején áll. Kérdés viszont, hogy tisztában vagyunk-e azzal, mit is jelent állatot kínozni?
A kutya forrása, ahonnan jön, sok mindent meghatároz. De alapvetően maga az ár is, illetve annak elgondolása, mit hiszünk, mennyibe is kerül nekünk az, ha kutyánk lesz.És az, amit minderről gondolunk, egy csomó probléma okozója lehet.
Mit is jelent az, hogy az állatoknak „jogaik” vannak? Pontosan mihez van joguk? Az állatvédelmi törekvések esetében ezen jogokat kell, kéne védenünk. De tisztában vagyunk azzal, hogy valójában miről is van szó?
A „felelős állattartás”, mint fogalom, jó pár éve a köztudatban van. Nagyon sokan, nagyon sokszor használjuk. Csak éppen sok esetben úgy tűnik, abszolút nem világos az, hogy valójában mit is jelent.
Az állatvédelmi problémák jelentős része – talán az összes – az emberi cselekvésekre vezethető vissza, amely alapja az, hogyan vélekedünk a világról, mit tartunk elfogadott viselkedésnek. A kérdés pedig: hogyan tudjuk megváltoztatni saját magunk hozzáállását?
Az állatvédelmi problémák az emberi viselkedésre, illetve annak következményeire vezethetők vissza. A kóbor kutyák, az állatbántalmazások és a tömött menhelyek nem önmagukban létező problémák, hanem valamilyen előzetes történés következményei, ami mögött az esetek többségében az ember áll.
Kötve hiszem, hogy lenne olyan menhelyen dolgozó, önkénteskedő ember, akinek ha ezt a kérdést feltennénk, csodálkozva vágná rá: „Kösz, nálunk minden rendben!”