Az otthontalanul kóborló kutyák megsegítése összetett, komoly szakmai tudást igénylő feladat. Ennek sikerességét sokszor megnehezítik az olyan, a realitásról a figyelmet elterelő közhelyek, miszerint minden kutya jó, minden kóborló ebnek otthont kell találni és egy mentett kutya örökké hálás lesz. Van jó pár dolog, amit objektíven kéne értékelni.
A szaporítás visszaszorítása jó sok éve napirenden lévő téma. Február elején jött a hír, hogy áprilistól itt aztán minden megváltozik. A FELIR szám jön, a szaporítók pedig mennek. De hogy egy szám mennyire fogja megváltani a világot? Ehhez jó alaposan a dolgok mélyére kell ásnunk.
Aki kicsit is foglalkozik az állatok jóllétével – akár közvetlen, akár közvetett módon – tudja jól, hogy tennivaló és megoldandó probléma van bőven. Az egyik felvázolt megoldókulcs szerint itt az ideje, hogy végre működésbe lépjen az Állatrendőrség, amely végre rendbe tenné az áldatlan állapotokat.
Akinek kicsit is rálátása van az állatjólléti kérdésekre, tudja jól, hogy megoldandó probléma van bőven. Az egyik felvázolt megoldókulcs szerint itt az ideje, hogy működésbe lépjen az Állatrendőrség, amely végre rendbe tenné az áldatlan állapotokat.
Évek óta próbáljuk megtalálni azt a bizonyos határvonalat, megalkotni azt a szabályrendszert, amely segít meghatározni, hogy kit tekintsünk tenyésztőnek és kit átkozzunk el szaporítóként. De miért is fontos ez?
Ha létezik a legfelkapottabb állatvédelmi kérdések toplistája, akkor az állatkínzás nagy valószínűséggel a dobogó legtetején áll. Kérdés viszont, hogy tisztában vagyunk-e azzal, mit is jelent állatot kínozni?
Mennyire oldaná meg az állatjólléti problémákat az, ha eltűnnének a kutyafajták?
A kutya forrása, ahonnan jön, sok mindent meghatároz. De alapvetően maga az ár is, illetve annak elgondolása, mit hiszünk, mennyibe is kerül nekünk az, ha kutyánk lesz.
És az, amit minderről gondolunk, egy csomó probléma okozója lehet.
Amikor az állatjóllét helyzetének javításáról van szó, általában az állattartási kultúra változtatása, a szigorúbb jogszabályok és a keményebb jogérvényesítés kerül szóba, mint megoldás. Viszont van egy tényező, amiről nagyon kevés szó esik. Nagyon sok múlik azon, hogy akik ezeket a problémákat a mindennapokban felderítik és kezelik, milyen szakértelemmel bírnak. Vajon ma ez megvan? Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó állatvédő, állatmentő legyen?
A hazai állatvédelem rendkívül felkapott témaköre a szaporítók „áldásos” tevékenysége és mindaz, amit ez okoz. És ez egy jó ideig még így is lesz. Viszont meg tudjuk-e határozni azt pontosan, kiket is nevezhetünk szaporítóknak?
