A kutya forrása, ahonnan jön, sok mindent meghatároz. De alapvetően maga az ár is, illetve annak elgondolása, mit hiszünk, mennyibe is kerül nekünk az, ha kutyánk lesz.
És az, amit minderről gondolunk, egy csomó probléma okozója lehet.

A szaporítók elleni küzdelmet nagyban megnehezíti az, hogy a kutyatartók egy nagy része semmi kivetnivalót nem lát bennük. Ameddig pedig megvan a kereslet, addig ott lesz a kínálat is és mivel tényleg számít a pénz, sokaknak az ár lesz a mérvadó. Valamint az, hogy a kutyára sokat kell várni, vagy esetleg már másnap átvehető. Pedig azért lenne még jó pár más, megfontolandó tényező is.

Tetszik, nem tetszik, de tény, hogy a kutyák szaporítása ma Magyarországon teljesen elfogadott dolog, sőt, elég sok érvelést találhatunk a szaporítók mellett és a tenyésztők ellen.

Nagyon lelkes állatvédők olykor-olykor azt is elmondják, hogy a kutyák akármilyen jellegű reprodukciója az ördögtől való, hiszen milyen ember az, aki egy életért cserébe pénzt kér. Nos, nem akarok nagyon előre menve poénokat lelőni, de az egészség pénzbe kerül. A kutyák esetében is.
Nemrég olvastam egy független szakértő véleményét, miszerint „a tenyésztő nagy haszonnal, a szaporító pedig pitiáner pénzekért használja ki az állat testét”, továbbá véleménye szerint a tenyésztőtől vásárló személyek „vagyonokat fizető sznob és tudatlan vásárlók”.
(A forrást direkt nem másolom be. Annyi ferdítés és rosszul értelmezett koncepció található benne, hogy túl nagy publicitást nem kívánok adni az írásnak.)

A szaporítók mellett szóló legerősebb, sokszor hangoztatott érv: „miért is adjak ki 120.000 forintot akkor, ha egy ugyanolyat megkapok 25.000 forintért is?”
És ennek pedig van egy speciális válfaja: „én azért veszek olcsó kutyát, mert ennyi pénzem van”.

Ennyit engedhetek meg, viszont szeretem a kutyákat, szeretek kutyát tartani. Vagy csak simán a gyerek már az őrületbe kerget, hogy neki cuki kutya kéne.
Aztán ha nem menhelyről akarunk kihozni kutyát, hanem vásárolni, megnézzük mennyi pénzünk van, mennyiért adnak el olyat, amilyent mi szeretnénk. Ha kell, gyűjtünk még hozzá kicsit és megvesszük.
Tudjuk jól, hogy kell póráz, olykor majd oltás, lehet, hogy majd költünk tápra is.
Belevágunk hát a kutyatartásba nagy lendülettel és az esetek többségében elég szép lavinát indíthatunk el, amiből nem biztos, hogy jól kijövünk. A kutyánkról nem is beszélve…..

Készült már felmérés arról, hogy ma, Magyarországon mit hiszünk, mibe „fáj” kutyát tartani.
A többség úgy hiszi, hogy van egy kezdeti nagy kiadás. Olyan harmincezer forint körüli összegben. Az elején még veszünk ezt-azt, utána pedig havi pár ezer forintból megússzuk az egészet. Mindezért cserébe pedig lesz egy jópofa kutyánk.
És akkor nézzük meg, hogy valójában mi kéne ahhoz, hogy a kutyánknak is jó élete legyen, ne csak mi örömködjünk. Abban az esetben is, ha a kutyánkat nem pénzért vesszük, hanem úgy döntünk, menhelyről hozzuk ki.

Kezdjük a táplálással, ami a modern kor embere esetében elvesztette eredeti funkcióját.
Elsődlegesen nem a kulináris élményekről szólna az evés. Hanem arról, hogy a szervezetünkbe bevisszük azokat a „dolgokat”, amiktől az képes működni úgy, hogy nem fejlődik ki egészségügyi rendellenesség. Ergo, a szervezet fenntartja magát és optimális mértékben egészséges képes maradni. A táplálkozás milyensége alapjaiban határozza meg az egészségünket. És ez nincs máshogy a kutyák esetében sem.

Az, hogy egy kutya megeszi a rendkívül olcsó, nagy kiszerelésben kapható tápot, nem jelenti azt, hogy az számára egészséges lenne. Főleg hosszútávon. Megeszi, mivel az egyik legelemibb ösztön a fajfenntartás, aminek szerves része az, hogy enni kell!
Hasonló a helyzet a kizárólag a tányéron megmaradó ételmaradékkal való etetéskor. Gazdaságosnak tényleg gazdaságos. Viszont a kutya egy teljesen más faj, más biológiai igényekkel. Az ami nekünk tápláló (ha erre odafigyelünk) nem biztos, hogy a kutyánknak is az. Saját gasztronómiai szokásaink szerint nem mindegy, hogy csülökpörkölt vagy görög saláta az, ami a menünk fő összetevőjét adja. És ami végül a kutyánk táljában is landol.
Ekkor még nem is beszéltünk azokról a fűszerekről és alapanyagokról, amelyek nem hogy feleslegesek egy kutya számára, de adott esetben még károsak is.

Ha egy kutyát hosszútávon egészségesen szeretnénk tartani, a megfelelő táplálás elengedhetetlen. És itt mellékesen – de nagy nyomatékkal – megjegyzem, hogy az egészség egy folyamat. Attól, hogy a kutyámat most helytelenül etetem, lehet, hogy ennek káros hatása csak évekkel később jelentkezik. Anélkül, hogy valaha rájönnék, hogy a probléma a nem megfelelő táplálással van.

Az egészség fenntartása mellett más prevenciós tevékenységek is vannak, amelyek úgyszintén pénzbe kerülnek.
Nemrég hallottam valaki véleményét arról, hogy a kutyatartók egyre nagyobb hóbortja az, hogy a kutyájukat évente elviszik az állatorvoshoz kivizsgálásra. Akkor is, ha a kutyának semmi baja nincs. Viszont az, hogy semmi baja, elég becsapós dolog.
Humán orvoslásból tudjuk jól, hogy minél előbb felismerjük a bajt, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy tudunk kezdeni valamit a betegséggel. Főleg, ha komolyabb dologról van szó. Ez alól a kutyák sem kivételek.
Annyi különbség persze van, hogy a kutyánk – a saját magunkkal és gyerekünkkel ellentétben – nem fog szólni, hogy fáj neki. Se azt, hogy mi és hol.
Persze jöhetnek viselkedésváltozások, de azt például, hogy a kutyának fáj a foga, nem igazán fogjuk tudni megállapítani. Éveken keresztül képes szenvedni, mire bármi konkrét, külső jelét tapasztalnánk.

Lehetne még hosszasan sorolni, hogy az alapvető, az immunrendszert erősítő és felkészítő vakcinák mellett még mire kéne pénzt kiadni.
A mindenféle élősködők és férgességek – leginkább a szív és tüdő – jó pár éve felütötték a fejüket. Mégis, a probléma komolysága ellenére elég kevesen áldoznak a prevencióra. Holott, ha a kutya fertőzött lesz, egyrészt az esetek többségében (pénzbe kerülő szűrések nélkül) csak akkor diagnosztizálják, ha már nagyon nagy a gond. Viszont még korai fertőzöttség esetében is nagyon költséges és hosszadalmas a kezelés, amit egy egyszerű szúnyogcsípés okoz.

És ha mindezt megúsztuk – nincsenek fejlődési rendellenességek, élősködők és fertőzéseket okozó baktériumok és vírusok – baleset még mindig történhet….

Semmire sincs garancia, bármikor beüthet a ménkű. És ha az összes pénzünket elvitte egy pár tízezer forintos kutya megvétele (és az elkövetkezendő 10 évre pont ennyi kiadással számoltunk) akkor most mihez is kezdjünk?

Mi történik ekkor? Nagyon sokszor a kutya megy a menhelyre. Ez a jobbik eset. Aztán megoldásként ott van még az „áttelepítés” az erdőbe, útszélére. De gyakori megoldási mód, hogy megkérjük az állatorvost, altassa el inkább. Praktizáló állatorvosok szerint az esetek túlnyomó többségében választják az altatást, ha komolyabb, költségesebb baja lesz a kutyának. Nem fizetünk kezelésre. Mert erre jelenleg nincs módunk.
Vagy csak nem akarunk egy jelentősebb összeget szánni orvoslásra. Csak úgy, mint sok esetben prevencióra sem.
Amibe a kezelés kerülne, vagy akár sokkal kevesebb összegből inkább veszünk egy új kiskutyát, akit majd ugyanígy tudunk szeretni, ugyanígy fogunk gondoskodni róla….

Vegyük ide még azt is, hogy ahogy divat szaporított kutyát venni, ugyanúgy divat az is, hogy sokan nekiállnak otthon unokákat „gyártatni” a saját kutyájukkal. Az ivartalanításellenesség mind a mai napig jelen van.
Egy alomnyi kölyök viszont nem csak abból áll, hogy cukik. A pénzt is viszik rendesen.
Főleg ha úgy gondoljuk, megfelelő módon neveljük fel őket és megadjuk nekik a megfelelő gondoskodást. A kutyák első pár hete, sőt már az anyakutya tartási körülményei, ellátása meghatározza azt, hogy a kölykök a jövőben milyen problémákkal rendelkeznek majd.

A kutyatartásról alkotott felfogásunkban nagyon komoly rendszerhiba az, hogy azt hisszük, kutyát tartani annyiba kerül, hogy kifizetem a vételi árát. És ezzel a dolgok nagy része letudva.
Ez igaz lehet az új plazma tévére, a lecserélt okostelefonra és az új cipőre, amit kinéztünk magunknak.
De abszolút nincs így egy folyamatosan változó, fejlődő biológiai egyed esetében, amely folyamatos interakcióban van a külső környezetével. A „működését” fenn kell tartani, csökkenteni és optimalizálni kell a veszélyforrásokat, ha pedig „meghibásodik”, akkor nem tudom visszavinni. Nincs rá garancia, jótállás, csereszavatosság… (legalábbis olyan értelemben, ahogyan ezt sokan hiszik)
Ekkor felmerül a kérdés: most akkor minden berögzült közhely ellenére a kutyákra mégis tárgyként tekintünk? Valami, amiért odaadjuk a vételárat és a miénk lesz. Egy kis minimális fenntartási költséggel…

*** YouTube csatorna: https://www.youtube.com/kutyabajok ***

Fotó: Dreamstime