Akinek kicsit is rálátása van az állatjólléti kérdésekre, tudja jól, hogy megoldandó probléma van bőven. Az egyik felvázolt megoldókulcs szerint itt az ideje, hogy működésbe lépjen az Állatrendőrség, amely végre rendbe tenné az áldatlan állapotokat.

Sőt, sokak véleménye szerint, amíg az Állatrendőrség meg nem kezdi a munkáját, addig változás biztosan nem lesz.
De mi is lenne ez a szervezet? Mit akarunk tőle? És egyáltalán, mire lenne képes?

Konkrét célkitűzés nélkül nincs eredmény
Jelen írásomnak nem célja, hogy az Állatrendőrség témáját taglaló petíció és kérdőív egészét és a teljes témakört kielemezzem. Kizárólag az Állatrendőrség köré szőtt elképzelésekkel kapcsolatban – pontosabban annak megvalósíthatóságához fűződően – akarom megfogalmazni a véleményemet, kételyeimet és aggályaimat.
Legyen szó bármiről az életben, hathatós változás csak abban az esetben valósulhat meg, ha a problémákat – azon belül is azok ezerféle változatait – külön-külön kielemezzük, megkeressük azok valós okait, majd kitaláljuk, hogy ezek hogyan kezelhetők úgy, hogy valós eredményt érjünk el. Olyan eredményt, amely nem csak az adott pillanatban érvényesül, hanem maradandóvá válik.
Az állatvédelem roppant bonyolult terület és nem csak annyiból áll, hogy szeretjük az állatokat és az összeset meg akarjuk menteni. A problémákat át kell látnunk, értenünk kell, hogy mi, miért történik.

Mi lenne a cél?
A kezdeményezést népszerűsítő, illetve az aláírásgyűjtő petíció az elmúlt hónapokban többször is életre kapott. A teljes szöveget nem célom mélységében kielemezni. Leginkább az országban uralkodó áldatlan állapotokról és az ez okozta felháborodásról szól. Most már valamit kéne tenni. Most vár változtatni kell. Történjen végre valami.
Erre lenne megoldás az állatvédelmi ombudsman pozíció visszaállítása (ami, tegyük hozzá, hivatalosan sosem létezett), illetve az Állatrendőrség felállítása.

Hathatós lépések megtételéhez, egy szervezet működtetéséhez és az ezt lehetővé tevő folyamatokhoz jól kidolgozott elképzelések szükségesek.
Mi lenne a cél, milyen folyamatrendszerrel érhető el? És a folyamatba milyen és mekkora erőforrásokat (személyek, anyagi fedezet, jogszabályi háttér és még nagyon sok minden más) kell bevonni?
De első körben magát a tevékenységet kell meghatározni. Konkrétan, folyamatszinten.

A szövegezése alapján nem lehet kihámozni, hogyan is nézne ki maga a szervezet.
Az ezzel kapcsolatos elképzelés mindössze annyiból áll, hogy „hatósági jogkörrel ellátott azonnali intézkedésű szervezet lehetne, a rendőrség részeként, akár civil résztvevőkkel - amire bőven van jelentkező országszerte.”
Ahhoz, hogy az elképzelés megvalósíthatósága egy hatástanulmány keretén belül kiértékelhető lehessen, jóval több információra lenne szükség. Önmagában az nem elég, hogy „legyen egy ilyen”. Mert az már nincs leírva, hogy az „ilyen”, az milyen.

Aztán úgy esett, hogy amikor ezzel a publikációval majdnem készen lettem, egy másik, ehhez kapcsolódó kezdeményezés is bejelentésre került.
Ebben az esetben a kérdőívben feltett kérdések lényegesen mélyebb betekintést adnak abba, hogy mi lenne a konkrét cél, miről is szólna az Állatrendőrség.

Ha az „azonnali intézkedésű szervezet” megfogalmazást nézzük, a cél valószínűsíthetően a már megtörtént, állatkínzásnak minősülő ügyek felderítése, kivizsgálása és szankcionálása.
Ez a végcél. Ez a kívánt eredmény. De hogyan járjuk be az odáig vezető utat?

A szankcionálási rendszer
Az állatkínzással két törvény is foglalkozik. A büntetőtörvénykönyv és az állatvédelmi törvény. Eljárások szempontjából pedig egy ilyen ügy esetében lehet szabálysértési, közigazgatási és büntetőeljárás. Mindháromnak más és más a folyamata.

Amiben a rendőrség jelenleg eljár – és csak ő járhat el – azok az ügyek, amelyeknél fennáll a bűncselekmény elkövetésének gyanúja.
Az állatvédelmi törvényt megszegőkkel szemben pedig az állatvédelmi hatóság – az esetek többségében a jegyző – lép fel.
Amellett, hogy a két törvényben eltér az állatkínzás definíciója, ráadásul még a kiszabható büntetés is más.
Mi legyen a szankcionálással továbbiakban? Ki szankcionál és mivel? Minden üggyel kapcsolatban az Állatrendőrség járjon el? Ha nem, akkor mi alapján szelektáljunk?
Vagy rúgjuk fel az egész hazai jogrendet?

Állatrendőrség Szakosztály
Ha az elképzelésben nem kerülnének megemlítésre a civilek, akkor egyértelmű lenne, hogy a kezdeményezés azt tűzte zászlajára, hogy a meglévő hatósági szerveken belül jöjjön létre egy divízió, amely az állatjólléti ügyekre specializálódik.
Mivel állatkínzás és állatkínzás között is van különbség, ezért az ilyen ügyekben annak jellegétől függően több hatósági szerv is kiveszi a szerepét. A nyomozóhatóság mellett gondolok itt a jegyzőre és a hatósági állatorvosra. Az állatvédelmi hatóság szerepében általában a jegyzők járnak el (de nem mindig).
Mivel magában az elnevezésben szerepel a „rendőrség” kifejezés, feltételezem, hogy az elképzelés szerint a rendőrségen belül jönne létre az új divízió.

Ha a célkitűzésünk az, hogy egy országos szinten működő, az állatvédelemre specializálódott egység alakuljon, magától értetődik, hogy területileg mindenhol létre kell hozni olyan formában, hogy a bejelentésekkel hathatósan tudjon foglalkozni.
Egy ilyen állomány speciális kiképzést igényel. Az embereket meg kell fizetni, a tárgyi és logisztikai hátterét pedig biztosítani kell.
Az, hogy mennyi időbe és pénzbe kerülne egy ilyen jellegű rendőrségi állomány országos lefedettségű „beüzemelése”, megsaccolni se nagyon tudom. Nem lenne olcsó se a létrehozása, se a fenntartása. Az viszont biztos, hogy nem pár hét alatt készülne el.

De itt vannak a lelkes civilek, akikből van bőven. Ahhoz pedig, hogy megnézzük, hogyan lennének beilleszthetők egy ilyen tevékenységbe, első körben meg kell nézni, milyen lépésekből áll maga az intézkedés egy olyan ügy esetében, ahol felmerül az állatkínzás gyanúja.

103 – Állatrendőrség
Bármilyen elképzelésről is legyen szó, a működőképességének próbája az, amikor az elméletet „kiengedjük” a gyakorlatba és kiderül, hogy az elképzelt dolgok beváltják-e azt, amit mi fejben elgondoltunk.
Nézzük meg folyamatában, hogy mi történik akkor, amikor állatkínzás gyanúja merül fel.

Első körben erről értesülni kell. Ennek számos formája lehet. Telefonon, személyesen, írásban, névtelenül vagy névvel. Azt tudni kell, hogy ha egy hatósághoz a jogkörébe tartozó bejelentés érkezik, köteles eljárni.
Ha a bejelentések kezelése szóba kerül, meg kell említenem az állatmentéssel foglalkozók egyik rémálmát: a túlbuzgó, mindenhol szörnyűséget gyanító bejelentőt. Rengeteg időt és energiát vesznek el feleslegesen.
Nem kevésbé káros azok tevékenykedése sem, akik azzal szórakoztatják haragosukat, hogy ahol csak lehet, feljelentik őket, nehogy a másiknak jól teljenek a mindennapjai. De ezekkel is foglalkoznia kell annak, akihez a bejelentés érkezik.

Nagyon fontos kérdés, hogy milyen ügyekben járjon el az Állatrendőrség, vagyis, mi tartozik a hatáskörébe. Mert ugye ezt jogszabályi szinten is meg kell határozni. Válaszként nem elég annyi, hogy akkor lépnek színre, amikor állatkínzás történt.
Az állatkínzás fogalmát előszeretettel használjuk, de a valós jelentésével nem igazán vagyunk tisztában. Ami jelen esetünkben lényeges: az állatbántalmazás nem azonos magával az állatkínzással, annak csak egy típusa. Ha egy állatot szemmel láthatóan nem bántalmaznak, nem jelenti azt, hogy attól még ne lenne rossz neki, ne szenvedne. Vagy most, vagy valamikor a jövőben.
Már említettem azt is, hogy az állatkínzás két törvényben, eltérő módon van definiálva. Most akkor melyik szerinti állatkínzás esetében járjon el az Állatrendőrség?

Mondjuk azt, hogy az Állatrendőrség a bántalmazásokkal foglalkozik, ezekben jár el. De akkor mi lesz a többi üggyel? És hogyan fogalmazható meg egzakt módon, hogy a különféle esetekkel mikor, melyik hatóság foglalkozzon?
Fontos még azt is megérteni, hogy egy eset bejelentésekor nem biztos, hogy egyértelmű a helyzet, hogy az adott állat milyen mértékű állatkínzást szenved vagy szenvedett el. Ettől függetlenül a bejelentés pillanatában azt is el kell tudni dönteni, hogy a konkrét ügy kinek a hatáskörébe tartozik.
Nagyon jól hangzó elképzelés az „azonnali intézkedésű szervezet”, de az, hogy egy ügyet azonnal kezeljenek – főleg, ha idővel mindenki rászokik a másik ilyen jellegű feljelentgetésére – nagyon sokszor fizikailag nem megvalósítható.

Tegyük fel, megtörténik a bejelentés és kimennek az Állatrendőrök. Az, hogy valójában mi történt, jogi szempontból milyen jellegű ügyről beszélünk, majd ott, helyben derül ki.

Kopp, kopp. Itt az Állatrendőrség!
A rendőrök nem mindig rúgják be az ajtót. Indok kell hozzá, hogy ez legyen az első lépés.
Egy helyszínre kiérve számos élethelyzettel találhatják magukat szemben. A különböző verziókat lehetetlen felsorolni és megnézni, hogy milyen esetben mi a helyes eljárás.
Első körben fel kell mérni, hogy az adott szituáció valójában mit is jelent, milyen törvénysértésbe illik bele, ha egyáltalán történt ilyen.

Az intézkedés rendkívül sok elemet tartalmazhat. És ezen a ponton kezd el meginogni az, hogy ez a terület civilek kezébe kerüljön, vagy tevőlegesen bevonásra kerüljenek. Még ha a hatósággal együtt lépnek terepre, akkor sem cselekedhetnek hivatalosan.
Be kell hatolni mások ingatlanára. Szinte borítékolható, hogy szükség lesz személyes adatok gyűjtésére, bizonyítékok felkutatására, rögzítésére, lefoglalására. Tanúkat kell meghallgatni. És akkor még nem is beszéltünk arról az esetről, amikor kényszerítéssel kell élni, illetve, hogy erre jogszerűen mikor van lehetősége az eljáró személynek.
Azt is el kell dönteni ott helyben, hogy a látottak alapján milyen típusú cselekményről van szó, tehát milyen eljárás indítható meg, ha valaki vétett a törvény ellen. (És melyik törvény ellen. Lásd a fentebb írtakat.)

Az eljárás során van egy rendkívül fontos elem: az objektivitás. Minden körülményt fel kell tárni elfogulatlanság nélkül. Nem lehet szelektív módon begyűjteni a tényeket. Alapesetben hajlamosak vagyunk arra, hogy csak azt vegyük észre, ami az előzetes feltételezéseinket rendíthetetlenül alátámasztja. Tehát, ha valaki kimegy egy ügy helyszínére, nem azokat a dolgokat kell feltárnia elsődlegesen, hogy mi támasztja alá a büntetendő cselekményt, hanem minden más körülményt is.
A rendőr, mint hivatalos személy munkája nem arról szól, hogy odamegy és helyben ítélő bíróságként igazságot oszt.
Remélem az egyértelmű, hogy ezek a feladatok természetükből adódóan még részben sem passzolhatók le lelkes civileknek csak azért, mert nagyon szeretnék, hogy a vétkesek elnyerjék méltó büntetésüket.
A méltó büntetés későbbi kiszabásához még valami kell: bizonyíték.

CSI Állatrendőrség
Ha a büntetőtörvénykönyv betűje szerinti állatkínzásnál maradunk, akkor a végső büntetést a bíróság fogja kiszabni. De nem azonnal.
A bíró döntéséhez elengedhetetlen az, hogy ott a tárgyalóteremben – utólag rekonstruálva – az ügy minden apró részletét figyelembe véve teljes képet kapjon arról, hogy valójában mi történt, hiszen a legapróbb részlet is számít, teljesen más irányba viheti az adott ügy megítélését.

Ha engem egy elsuhanó autóból videóra vesznek, amint az út szélén egy kutyát ütök féltéglával, akkor én most állatkínzó vagyok?
Lehet, hogy igen. Lehet, hogy nem.
Lehet, hogy részeg voltam és ezt jó szórakozásnak találtam.
De az is lehet, hogy a szomszéd önsétáltató kutyája megint kijött a félig létező kerítésen, rámvetette magát és marcangolni kezdett.
Az, hogy a két verzió közül melyik történt meg, majd a bíróság eldönti az elé tárt bizonyítékok alapján.
És ha valamire nincs bizonyíték, ha azok ellentmondásosak, vagy csak szimplán nem megfelelően rögzítettek, akkor a pontos történések utólag nem rekonstruálhatók.

Hallani olyan ügyekről – nem csak büntetőjogban – ahol azért akadt meg az egész folyamat, mert nem voltak megfelelően rögzített bizonyítékok. Ezek nélkül pedig dönteni nem lehet.
Bemondás alapján, arra alapozva, hogy ki mit hallott, ki mit vélt látni – vagy mit feltételez, hogy szerinte mi történhetett – nem igazán szoktunk emberek felett pálcát törni. Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy vannak, akik tényleg szeretnek feljelenti másokat és rosszat tenni ellenük.

A helyszíni intézkedés során nagyon fontos hitelt érdemlően dokumentálni minden apró részletet, mert ezeknek számos kihatása van a későbbiekben.
Ehhez pedig érteni kell.

A folytatás itt található.

*** YouTube csatorna: https://www.youtube.com/kutyabajok ***