A blog címe azt hiszem, magáért beszél. Viszont hogy miért is a kutyákról szól, illetve miért is célszerű velük külön foglalkozni, azt egy kicsit helyére kell tenni.

Az állatokat szeretni, törődni velük, biztosítani a jólétüket szépen lassan társadalmi elvárássá vált, úgy is, hogy bőven van mit fejlődni még. Viszont az állatok extrém szeretete egy bizonyos szint után néhány nemkívánatos mellékhatással jár.

Az állatkínzások megfékezése és az elkövetőkkel szembeni jogi retorzió alkalmazása napi téma. Viszont a látványos, gyomorforgató történetek mellett az állatkínzásnak van egy másik típusa is, amelyről nagyon kevésszer esik szó. Pedig ugyanolyan károkat képes okozni.

Az állatvédelemmel foglalkozók és az azt nyomon követők szerint a hazai állatvédelem azért tart ott, ahol, mert nincs összefogás. Minden másképp menne, ha az állatvédők végre összefognának. Vajon mennyire utópisztikus ez az elgondolás?