Amikor arról írtam, hogy az emberi ostobaság hogyan támogatja a szaporítókat – és ezáltal a tömeges mennyiségű, egészségügyi és szocializációs problémával „megáldott” kutyákat – sikerült rálelnem a Facebook-rengetegben egy eléggé bizarr hozzászólásra.
Direkt nem másolom ide a pontos szöveget.
A lényege az volt, hogy ezért a helyzetért igazán a tenyésztők felelősek. Mivel ha nem adnák olyan drágán a kutyakölyköket, akkor aki nagyon szeretne kiskutyát tartani, és anyagilag nem áll túl fényesen, az nem lenne rászorulva arra, hogy pár tízezer forintért vásároljon az interneten, a hétvégi vásárban, vagy akár az utca szélén új kutyát magának.

Nézzük meg először a felelős tenyésztést. Világszinten a többség a tenyésztőket ekézi és tartja kizárólagos felelősnek azért, hogy nagyon sok genetikailag beteg kutya van. Közben pedig a bírálók részének a genetikáról, a genetikailag öröklött betegségekről fogalma sincs, csak hallotta már a szót és le tudja írni. Számos országban teljesen legálisan működnek az üzleti célú „tenyésztő” telepek és pet shopokban az aranyhal mellett kutyát is lehet venni.
Ha egy felelős tenyésztő tényleg felelős, akkor nagyon sok mindenre költ. Megfelelő táplálásra mind az anyakutya és a kölykök esetében, állatorvosi ellátásra, DNS tesztekre és még egy csomó mindenre.
Úgy gondolom, nem túl valóságtól elrugaszkodott dolog az, hogyha valaki olyan kölyköt szeretne, amely esetében odafigyeltek arra, hogy az egészségügyi problémák megjelenését minimalizálják, akkor a vásárló a tenyésztő részére az ebből a célból beleölt (sok esetben nem kevés) pénzösszeg egy részét megtéríti.

Lehet persze azt is mondani, hogy nem veszünk kutyát se tenyésztőtől jó pénzért, se szaporítótól nyomott áron, hanem elmegyünk egy menhelyre. Egyrészt jó dolgot cselekszünk, másrészt pedig szinte ingyen van.
Akinél az utóbbi a motiváció, és úgy gondolja, hogy egy kutyával kapcsolatos költségek addig tartanak, amíg el nem hozzuk a régi helyéről, az nagyon mélyen nézzen magába!
A teljesen ismeretlen hátterű kutyák esetében is bármikor előjöhetnek olyan nem ismert és nem várt egészségügyi rendellenességek, amelyek kezelésére a gatyánk rámegy. Van olyan ismerősöm, aki a menhelyről kölyökkorában kihozott kutyájára a rákövetkezendő másfél évben annyi pénzt költött az állatorvosnál, hogy abból az összegből akármelyik világhírű kennelből akár két kutyát is hozhatott volna.
(Persze megtehette volna azt is, hogy visszaviszi a menhelyre, ami nem ritka „megoldás”, vagy kérhette volna az altatást is, mivel az költséghatékonyabb. Sokan teszik ezt. Vagy kényszerből, vagy anyagi megfontolásból.)

De tételezzük fel, hogy akármekkora pénzügyi befektetéssel lesz egy kutyánk tenyésztőtől, menhelyről, vagy akár egy kocsi csomagtartójából.
Itt még nem csukhatjuk be a pénztárcánkat. Ekkor jön például az, hogy mit fog enni.
Lehet persze odaadni az ebéd vagy a vacsora maradékát is. Függően a saját étkezési szokásainktól ez egy kifejlett szervezetű kutyának akár elég is lehet.
Egy kölyökkutya esetében viszont lehet, hogy évek múlva azon fogunk sírni-ríni, hogy miért alakultak ki a mozgásszervi rendellenességek, és valószínűleg a rádöbbenés is el fog maradni, hogy ennek mi voltunk az okozói, mivel a saját kutyánknak a növekedéséhez szükséges tápanyagok bevitelét nem voltunk képesek biztosítani.

Ha mégis költünk megfelelő élelmezésre (a sípolós labdák és a trendi nyakörvek mellett) attól még az állatorvost is mindig szem előtt kell tartanunk.
Olyan, hogy egy kutyának előbb-utóbb ne legyen baja, kicsi vagy nagy, olyan nincs. Egy élőlényről van szó, vannak belső szervei, vannak ízületei, előbb-utóbb úgyis eljön az a pillanat, amikor valami tönkremegy, vagy adott esetben szerencsétlen baleset éri.

Mi a helyzet akkor, hogyha csak egy olcsó kutyát engedhetünk meg magunknak, mert ennyire telik. És a továbbiak?

Mert igen, vannak továbbiak is. Nagyon sok minden. A kutyatartás anyagi vonatkozásai nem abban merülnek ki, hogy veszünk egy kutyát és ennyi volt.
Persze ki lehet tenni a kutyát az erdő szélére. Lehet találni olyan állatorvost, aki elaltatja a kutyánkat, ha mégsem akarjuk, vagy tudjuk a kezelés költségeit fizetni.
Viszont akkor miért akarunk kutyát?

És akkor térjünk vissza a legelejéhez. Ahhoz az elgondoláshoz, hogy valaki azért vesz olcsó kutyát szaporítótól, mert ennyit bír el a pénztárcája.
Ezek a kutyák – köszönhetően annak, hogy egy elég monoton termelési eljárás végeredményei – tele vannak egészségügyi problémákkal. Ugye egyértelmű az, hogy az ilyen olcsó kutya egyenlő a nagyobb egészségügyi kockázatokkal? És ha tényleg beüt az egészségügyi vészhelyzet, akkor mi van? Vagy ez már nem lényeges? Mert akkor tizen-huszonezer forintért veszünk majd egy új kiskutyát a régi helyére?

Kutyát tartani nem csak felelősségteljes, hanem költséges dolog is.
Viszont kutyát tartani senkinek nem kötelező!
Főleg, ha az ehhez szükséges erőforrások nem állnak rendelkezésre.

*** YouTube csatorna: https://www.youtube.com/kutyabajok ***