Amikor az állatjóllét helyzetének javításáról van szó, általában az állattartási kultúra változtatása, a szigorúbb jogszabályok és a keményebb jogérvényesítés kerül szóba, mint megoldás. Viszont van egy tényező, amiről nagyon kevés szó esik. Nagyon sok múlik azon, hogy akik ezeket a problémákat a mindennapokban felderítik és kezelik, milyen szakértelemmel bírnak. Vajon ma ez megvan? Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó állatvédő, állatmentő legyen?

Mit kell tudni egy állatvédőnek? Milyen tudással kell rendelkeznie egy állatmentéssel foglalkozónak? Vajon ezzel a tudással a ma Magyarországon tevékenykedők rendelkeznek? És mindezt honnan lehet megszerezni?

Akárki, akármilyen tevékenységet végez, az elvégzett munka eredménye annak függvénye, hogy az illető mennyire ért hozzá. És ez alól nem mentesít az sem, hogy valaki valamit önkéntes jelleggel végez.
Ma, Magyarországon az állatvédelemmel – amely a közértelmezés szerint javarészt magát a mentést foglalja magába – leginkább önkéntesek foglalkoznak, a problémák kezelése a civil szférára maradt.
Az viszont, hogy valaki úgy dönt, tesz valamit a bajbajutott állatokért, nem jelenti azt, hogy amibe belevág, azt jól is fogja csinálni.

Alapesetben egy csomó olyan terület van, amelyhez egy civil kezdeményezés során érteni kell, kellene.
Beszélhetünk az alapvető számviteli, pénzügyi, adatkezelési és jogi ismeretekről. A marketing fontosságáról külön litániát lehetne írni. Ott vannak még azok a készségek, amelyek szükségesek tevékenységek, folyamatok, más emberek menedzseléséhez. És ne felejtsük el azt sem, hogy a konfliktuskezelés sem egy túl ritkán felbukkanó dolog.

Állatvédelem esetében vegyük ehhez most hozzá azt is, hogy állatokról beszélünk, amelyeknek igényeik, biológiai felépítésük, viselkedésük, tanulási folyamataik rendkívül összetettek. Mindez pedig azt igényelné, hogy a kutyákkal foglalkozók elég összetett tudásanyaggal rendelkezzenek.
Ez pedig abból az alaphelyzetből, hogy valaki szereti a kutyákat és tenni szeretne értük, nem fog automatikusan megvalósulni.

Az elégséges tudás megléte már ott kezdődik, hogy valaki meg tudja azt állapítani, hogy mikor is van szó tulajdonképpen állatbántalmazásról, vagy az állatok jogainak sérüléséről. Ez nem minden esetben egyértelmű. Bagatell dolognak hangzik, viszont nagyon sokszor, teljesen feleslegesen rontanak rá önjelölt állatvédők olyanokra, akik valójában semmi kivetnivalót nem tettek és feleslegesen generálják a feszültséget, ezáltal rombolva az állatvédők megítélését.

És ha nem értjük a kutyák jogait, szükségleteiket, „működésüket”, azok, akik az állatok védelmének, megmentésének szentelik szabadidejüket, vagy akár az életüket, saját maguk is állatkínzóvá léphetnek elő nagyon könnyen úgy, hogy ezt észre sem veszik.

Érteni kell a biológiához, ismerni kell számos betegség hátterét, azok megelőzését. Tudni kell azt, hogy egy utcáról bekerülő, akármilyen súlyosságú traumát megélt egyedet hogyan lehet bevezetni a többi kutya közé, hogyan lehet rehabilitálni mind egészségügyi, mind viselkedési szempontból.
Mindez pedig a rendkívül sok pénz, idő, türelem mellett nem utolsósorban megfelelő szakértelmet is igényel.

Ha pedig a tudás hiányához hozzájön az érzelemmel feltüzelt lelkesedés – és tegyük hozzá, hogy az állatvédelemben ez nemhogy megvan, hanem annak a hajtómotorja – akkor egy nagyon veszélyes elegyet kapunk.
A túltolt érzelmi hozzáállás és a tények figyelmen kívül hagyása általában nemhogy megoldás, hanem olaj a tűzre a problémák közepette.

A kiégés egy nagyon komolyan jelenlévő és abszolút figyelmen kívül hagyott jelenség, ami mögött leginkább a racionalitás hiánya áll.
Az objektív, tudásalapú, racionális gondolkodásmód megléte nem csak a saját mentális egészség fenntartása érdekében lenne fontos.
Ha embereket megkérdezünk, hogy mi jut eszükbe arról a szóról, hogy „állatvédelem”, egészen biztosan nem egyszer felbukkan az is, ahogy az állatvédők saját berkeiken belül gyilkolják egymást.
Nem jellemző a hideg fejjel való gondolkodás, a problémamegoldásra való készség, viszont a sértődöttség, az agresszív érzelemlevezetés annál inkább.

De ez a jelenség nem áll meg a saját szakmai körökön belül.
Nem egy állatorvost hallottam panaszkodni arról, hogy mentéssel foglalkozók körében a kölcsönös emberi tisztelet elmaradása mellett egyre jobban képbe kerül a felgyülemlett frusztrációval megspékelt kioktatás, lekezelés.

Egy cégvezető ismerősöm (és még rajta kívül pár ember) mesélte, hogy ők nagyon szeretik az állatokat és szeretnének segíteni a bajbajutottakon. De arra nem hajlandók, hogy még egyszer egy állatvédő szervezettel asztalhoz üljenek tárgyalni bármiféle együttműködésről. Megvan a rossz tapasztalat. Megpróbálták. Nem ment.
Vagy az együttműködés alapjaiban akadozott, vagy pedig már a tárgyalás szintjén megrekedt az egész, tekintve, hogy a velük szemben helyet foglaló, rendkívül dinamikus, viszont teljesen szűklátókörű emberek bármi tárgyalási kultúra nélkül szinte követelték azt, amiért jöttek. Tekintve, hogy ami nekik kell és akarják, azzal ők nagyon jó és nagyon fontos dolgokat akarnak kezdeni.

Szakmai hozzáértés nélkül semmi sem képes hatékonyan működni.

Az, hogy én szeretem a kutyákat és szeretnék segíteni rajtuk, nem hozza azt magával, hogy ez elég is lesz ahhoz, hogy a dolgomat jól, optimális szinten végezzem.

Kérdés, hogy ezen hogyan lehet segíteni.
Első körben maguknak, az állatvédelemmel foglalkozóknak kéne tisztán látni ezügyben és felmérni saját hiányosságaikat, ennek kihatását saját tevékenységükre, valamint megérteni, hogy a hozzáértés lelkesedéssel nem pótolható, nem kiváltható.

Addig lehetetlen változtatni, amíg emberek meg vannak győződve arról, hogy mivel bajbajutottakon segítenek, ezáltal jó dolgot tesznek, így innentől minden rendben van, bármiféle felelősség és következmény alól felmentést kapnak. Csináljanak bármit, bármilyen módon.

A tudás megszerzése nem egy lineáris dolog. Egyaránt kell lexikális tudás és kell rutin. Így ha tetszik, ha nem, időt, alázatot és kitartást igényel.
Úgy nekiállni bárminek is, hogy „majd belejövök”, eléggé rizikós dolog. Mi lenne, ha például a fogorvos menet közben szedné össze a tudását?
Az, hogy csak azokban az élethelyzetekben vagyunk jártasak, amelyekkel már találkoztunk, nem elegendő. Ahogy az sem, ha rengeteg mindent a hibáink alapján tanulunk meg.

Átfogó, normális képzés nem nagyon van. Viszont ha lenne, akkor sem lennék biztos abban, hogy túl nagy látogatottsága volna.
Nem egy konferencián vettem részt magam is, ahol az állatvédők – leginkább a mentők – számára rendkívül fontos információk, tudásanyag hangzott el. Minimális érdeklődés mellett.
Az internet is tele van – szerencsére egyre jobb minőségű – publikációkkal. A Facebookon felesleges vitákra elfecsérelt (nem kevés) időt ezek olvasásával is lehetne tölteni. A könyvek olvasásáról pedig ne is beszéljünk…
Lehetne persze kötelező képzést előírni. Nagyon szeretünk mindent engedélyhez kötni.
De egy megszerzett papír nem minden esetben jelent gyakorlatban is hasznosítható tudást. Ahhoz kell az egyén igénye és elhatározása, hogy ő tanulni akarjon, tudást szerezzen.

Általánosítani természetesen nem lehet és nem is szabad. Viszont az alapvető tudás hiánya létező problémakör.
Nehéz kritizálni olyanokat, akik jó szándékból cselekszenek. De kell. Saját maguk érdekében kéne rádöbbenni arra, hogy a jó szándék és a tenni akarás önmagában nem elegendő.

Rossz dolgok nem csak azért történnek és hibás döntések sem csak azért születnek, mert valaki rosszat akar tenni. Hanem azért is, mert olyanba kezd, amihez nem ért, sőt, saját korlátait, hozzáértésének hiányát sem veszi észre.
Pedig az állatjóllét helyzetének változásához elengedhetetlen lenne az, hogy az azzal foglalkozók értsenek is ahhoz, amit csinálnak.

És ha elvonatkoztatunk attól a sajnos még mindig létező felfogástól, hogy az állatvédő egyenlő az állatmentővel, végezetül csavarnék még egyet a dolgon.
Vajon azok a hatósági szerveknél dolgozók, akik a jogérvényesítésen munkálkodnak és ezáltal kihatnak az állatvédelem helyzetére, tisztában vannak azzal, hogy a jog írott szövegét hogyan is implementálják a mindennapok nem is olyan egyszerű történései során?
A választ úgy gondolom, mindenki tudja.

*** YouTube csatorna: https://www.youtube.com/kutyabajok ***

 Fotó: StockSnap