Mit is jelent az, hogy az állatoknak „jogaik” vannak? Pontosan mihez van joguk? Az állatvédelmi törekvések esetében ezen jogokat kell, kéne védenünk. De tisztában vagyunk azzal, hogy valójában miről is van szó?

Az állatok jogainak, a jólléthez való joguknak több megközelítése, elgondolása van.
Számos, egymással olykor vitába szálló elképzelés született, leginkább az 1970-es évektől kezdődően. Ekkor indult meg a mai felfogásunk alapjait adó liberalizált állatvédelem.

A legelterjedtebb, nemzetközi szinten ismert felfogás, amely számos ország jogalkotásában is megjelenik, az a Brambell-féle öt alapjog.
Roger Brambell vezette munkacsoport az 1960as években, Nagy-Britanniában vizsgálta a gazdasági haszonállatok jóllétét. Az elkészült jelentés a haszonállatokkal foglalkozott, viszont a feltárt nézőpontok viszonylag gyorsan kiterjesztésre kerültek a házikedvencek tartására is. Számos ország vette át a modellt.

Az állatokat megillető öt alapjog angolul „Five Freedom” néven ismert. Vagyis azon öt dolog, amely az állat „szabadságát” jelenti, viszont a szó szerinti fordítás magyarul nem igazán azt adja vissza, amiről szól.

A Brambell-féle jelentés alapján készült elgondolás ekként szól:
Minden állatnak joga van olyan életet élni, ami

• mentes az éhségtől és szomjúságtól;
• mentes a diszkomforttól;
• mentes a fájdalomtól, betegségektől és sebesülésektől;
• mentes a félelemtől, szorongástól, nélkülözéstől;
• biztosítja a fajának megfelelő viselkedés kifejezését lehetővé tevő életközeget.

Az éhségtől és a szomjúságtól mentes élet egyértelmű. Viszont a definíció nem korlátozódik csupán arra, hogy a kutyánk ne szenvedjen hiányt élelemben és ivóvízben.
A kiterjesztett értelmezés szerint olyan étrendet kell biztosítani, amely megteremti az egészséges létet, biztosít minden olyan tápanyagot, amely az egészséges fejlődéshez és az egészség megőrzéséhez szükséges.
Leegyszerűsítve: az állat a biológiai igényeinek megfelelő táplálékhoz jut.
Ez vajon teljesül? Elég csak arra gondolnunk, hány elhízott kutyát látunk, akiket szimplán szeretetből hizlalunk el. Holott ez rendkívül sok egészségügyi problémához vezet.

A diszkomforttól mentes élet leginkább az élettérre vonatkozik, arra, hogy annak jellege nem veszélyezteti egy kutya jóllétét.
Az egyértelmű, hogy egy szabadban tartott kutya esetében biztosítani kell azt, hogy a téli hidegben meg tudja húzni magát és a nyári hőségben se kapjon hőgutát.
Az esetek többségében viszont nem ennyire egyszerű meghatározni azt, hogy egy kutyának mi az optimális életközeg. Több tényezőt kell figyelembe vennünk.

Az egészséghez való jog megértése, annak a hétköznapokra történő adaptálása nem egyszerű feladat. Az egészség, egészséges állapot fenntartása nagyon komplex terület. Az állatok egészségét, annak fenntarthatóságát rendkívül leegyszerűsített módon közelítjük meg.
Ha egy állatnak joga van olyan életet élnie, amely fájdalomtól, betegségektől és sebesülésektől mentes, mi van akkor, amikor ez nem teljesül?
Ki felel a genetikailag öröklött megbetegedések létéért egy olyan világban, ahol minél többet tudunk a genetikáról, annál több kérdésünk lesz? Ki a felelős azért, ha egy kutyát baleset ér? Mennyire elkerülhetők az öregedéssel együtt járó, sok esetben természetesnek és normálisnak vehető egészségügyi problémák?

Ezen alapjog inkább arra koncentrál, hogy maga az ember mit tehet és egyáltalán megtette-e azokat a lépéseket, hogy az általa tartott állat egészségügyi állapota megfelelő legyen, betegségektől ne szenvedjen, valamint ha ez mégis megtörténik, az állat megfelelő kezelésben részesüljön. Ezekben a kérdésekben viszont rendkívül nehéz objektív ítéletet hozni, ha arra kerül a sor.

Ide tartozik a megelőzés. Olyan életkörülmények fenntartása, amely nem okozza az állat egészségének károsulását. Ahhoz pedig, hogy ehhez mi szükséges, több könyvnyi anyagot lehetne összeállítani.

És ha már beütött a baj, mit teszünk, ha a kutyánknak egészségügyi problémája adódik?
Vagy rohanunk az állatorvoshoz, vagy rohanunk valamelyik Facebook csoportba, ahol adott esetben akár egy rendkívül rossz, akut állapotban lévő kutya „kezelésére” kérünk virtuális tanácsokat, javaslatokat.
Akármilyen, már jelenlévő egészségügyi problémáról beszélünk, nagyon fontos a korai intervenció. Nem egy esetben akár pár óra vagy nap is meghatározó lehet.
Számos betegség esetében a korai beavatkozás hiánya nagyon komoly láncreakciót indít el és az egészségkárosodás tovább eszkalálódik. Egy nem kezelt, korai stádiumú rendellenesség nagyon könnyen sokkal súlyosabb helyzetet idéz elő, ha elmarad vagy sokat késik a megfelelő, szakszerű gondoskodás.

Rendkívül elterjedt jelenség, hogy egy nem végső stádiumú, de költséges kezelésű egészségügyi problémától szenvedő eb esetében a kezelés helyett az eutanázia lesz a végső döntés, megszüntetve ezzel az egészségügyi problémákat. Szimplán pénzügyi megfontolásból.

Az egészség pszichológiai megközelítése sem marad ki az öt alapjog közül. Ez azért érdekes, mert az 1960-as években még maga a humán pszichológia sem volt társadalmilag olyan szinten elfogadott, mint most. Az állatok – főleg a kutyák – viselkedéstana pedig csak az utóbbi pár évtizedben kapott lendületet.
Humán szempontból egyértelmű és senki sem kérdőjelezi már meg, hogy a különféle stresszorok, amelyek az ember mentális nyugalmát veszélyeztetik, károsítják a fizikai egészségünket. Egyre több kutatás támasztja azt alá, hogy a kutyák esetében sincs ez másként.
Nem kell egy kutyának feltétlenül folyamatos és nyilvánvaló, állandó félelem és terror alatt élnie. A szorongás rendkívül sok okra vezethető vissza. Nagyon sok, talán túl sok viselkedésproblémás kutyát látunk mostanság. Ezen viselkedésproblémákhoz nagyon sok esetben a szorongás is társul, vagy akár az az elsődleges mozgatórugójuk.
A szeparációs problémák egyre nagyobb számban fordulnak elő és egyre jobban tudjuk azt, hogy rendkívül összetett problémakörről beszélünk.
A rossz nevelési és tartási szokások okozta mentális terhelés, aminek egy kutyát kiteszünk, abszolút nem járul hozzá annak jóllétéhez.

A fajnak megfelelő viselkedés kifejezése roppant összetett kérdéskör. És ha kutyákról beszélünk, még nehezebb dolgunk van.
Ha csak a fajtatiszta kutyákat nézzük, van közel 400 fajtánk. Teljesen eltérő karakterisztikával, genetikailag rögzült viselkedéskészlettel. Mindez pedig azt jelenti, hogy ha meg akarjuk azt határozni, hogy egy kutya számára milyen közeget kell biztosítanunk ahhoz, hogy a viselkedése megfelelően kifejezésre kerüljön, nincs könnyű dolgunk.

Először is kezdjük ott, hogy mit jelent az, hogy „viselkedés kifejezése”?

A kutyák „lefárasztása”, mint sokszor hangoztatott eszköz a viselkedésproblémák kezelésekor nem azt jelenti, hogy a kutya lábát kell lefárasztanunk, hanem az idegrendszerét. A kutyáknak feladatokat kell megoldaniuk. Fajtánként mást és mást, függően attól, hogy mi az, ami genetikailag beléjük van kódolva.
Az a kutya, amelynek őseit arra használták, hogy megkeresse a vadat, az szagolni akar és szagolva akar dolgokat megtalálni.
Az a kutya, amelynek viselkedésében nagyon nagy hangsúlyt kap az őrzés-védés, eszerint szeretne cselekedni.
Az olyan kutya pedig, mint amilyen például a Yorkshire terrier - amelyet anno patkányvadászatra használtak – nem azt szeretné, hogy egy lakásba bezárva üljön a kanapé szélén és cukiskodjon. Ahogy viszont ezt sokan elgondolják.
Nagyon sok esetben, nagyon sok állatjólléti probléma alapja az, hogy nem vagyunk tisztában azzal, melyek lennének azok az aktív cselekvések, amelyekre a kutyánknak szüksége van ahhoz, hogy fajának, fajtájának megfelelő viselkedését kifejezze. És ezáltal mentális egészsége ne sérüljön, ne alakuljanak ki viselkedésproblémák, amelyekkel megnehezíti mindenki életét.

Az, hogy az állatoknak jogaik vannak, nem kérdés. Ez az állatokkal való bánásmód jelenkori felfogásának szerves része.
Azt is tudjuk, hogy az állatok ezen jogaikat önmaguk érvényesíteni nem tudják, nem tudnak kiállni értük és harcolni sem abban az esetben, ha jogaik sérülnek.

Az állatok védelme – ami valójában a jogaik biztosítása lenne – számos országban egyre nagyobb hangsúlyt kap.
Viszont tisztában vagyunk azzal, hogy mik is ezek a jogok? Értjük őket és képesek vagyunk felismerni, megítélni minden esetben az állatok jogainak sérülését? Sőt mi több, saját magunk betartjuk ezeket?
Az állatoknak nem csak ahhoz van joguk, hogy legyen fedél a fejük felett és ne verjék őket halálra. Holott sok esetben ez az a két dolog, amelyeket állatvédelmi problémáknak tekintünk.
Számos egyéb tényező van, amelyeket figyelembe kéne vennünk ahhoz, hogy elmondhassuk: az állatok jogai nem sérülnek.

*** YouTube csatorna: https://www.youtube.com/kutyabajok ***

Fotó: Dreamstime