Elképzelhető, hogy egy nap eljutunk arra a szintre, hogy a jelenleginél sokkal többen fogják tudni, hogy minden kutya fajtiszta. És még az is benne van a pakliban, hogy egy szép napon az is világos lesz, mit is jelent maga a „fajta” és mitől fajtatiszta egy kutya.

Amikor kutyákról beszélünk, a „fajta” és „fajtatiszta” fogalmak nagyon sok témakör és vita esetében előjönnek. Pont ekkor válik egyértelművé a teljes fogalomzavar. Beszélünk róluk, használjuk őket, viszont a mögöttes jelentés, a fajta és fajtatisztaság koncepciójának pontos ismerete nagyon sok esetben hiányzik.

A „fajta” definíciója szempontjából a számomra legjobb megfogalmazás (saját fordításban) így szól:

Állatok azon csoportja, amelyek jellegzetességeik szempontjából kétség nélkül felismerhetők és logikai csoportba sorolhatók; és a csoporton belüli párosítás esetén ugyanazon jellegzetességeket reprodukálják.
(Clutton-Brock, Juliet. 1987. A Natural History of Domesticated Mammals, London, Cambridge University Press and British Museum of Natural History)

Nézzük ez mit is jelent.

Az adott faj egyedei esetében – jelen esetünkben ez a kutya – vannak adott jellegzetességek. Termet, méret, testarányok, szőrhosszúság, szőrzet színe, koponya jellegzetességei, és így tovább.
Ezek a tulajdonságok a fajtára jellemző, azt meghatározó jellegzetességek. És összességében kell tekinteni rájuk. Attól, mert egy kutya kistestű és barna rövid szőre van, attól még nem lesz tacskó (akármennyire hiszik ezt sokan), emellett még egy csomó más kívánalomnak meg kell felelnie. Az adott fajtával szemben megkívánt jellegzetességeket a fajtaleírás, hivatalosabban mondva, a fajtastandard írja le.
Az ilyen egyedeket csoportba tudjuk foglalni ezen jellegzetességeik alapján, azaz azt tudjuk mondani: saját jellegzetességeik alapján egyazon fajtához tartoznak.
Ha egy helyre összegyűjtök 5-6 fajtából 8-10 egyedet, alapesetben bárki külön tudja válogatni őket külsejük alapján még úgy is, hogy a fajta pontos megnevezését esetleg nem tudja.
Ez így önmagában logikus és érthető a definíció kissé nyakatekert megfogalmazása ellenére is.

Viszont most jön a lényeg… az a pontja a „történetnek”, ami általában kimarad. Amire nem gondolunk, nem vesszük figyelembe és alapjaiban téríti vakvágányra a fajtatisztaság megértését.
Nem elegendő az, hogy egy kutya úgy nézzen ki, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Hanem képesnek kell lennie arra is, hogy azokat a tulajdonságokat, amelyek alapján a fajtához tartozik, tovább örökítse a következő generációk számára.
És itt generációkról beszélünk. Nem egyről. Hanem az összes őt követőről.

Most, hogy sikerült letisztázni a fajta fogalmát, jöjjön a következő, nagyon szorosan kapcsolódó kérdés: fajtatiszta-e egy kutya törzskönyv – pontosabban származási igazolás – nélkül?

Ennek a gyakran felmerülő kérdésnek a léte azért lehetséges, mert nem értjük a fent ismertetett koncepciót.

Egy kutya nem azért lesz fajtatiszta, mert erről van egy papírja.
Viszont ez a papír igazolja azt, hogy a felmenői vérvonala (pontosabban a génállomány) garancia arra, hogy olyan utódok reprodukálására alkalmas, amelyek hozni fogják azon jellegzetes tulajdonságaikat, amelyeknek köszönhetően teljesülnek a fajtával szembeni elvárások.
A tenyésztés, a fajtamegőrzés pedig az adott fajta jövőbeni fenntartásáról szól. Ehhez pedig szervesen hozzátartozik az is, hogy a fajtajellemzők megmaradnak.

Egy fajtatiszta kutya nem attól lesz fajtatiszta, hogy kap egy papírt. De ennek a papírnak a hiánya esetén nincs bizonyosság arról, hogy a kutya elkövetkezendő generációi is fajtatiszták lesznek.

Az angol nyelvű szakzsargon egy ideje használja a „lookalike” (úgy néz ki mint) megfogalmazást. Ennek létezik a magyar megfelelője is „fajtajellegű” megnevezéssel, amit nem igazán kezelünk helyén.
Attól még, hogy egy kutya például rottweilernek néz ki, nem jelenti azt, hogy az utódai, vagy az utódainak az utódaiban nem fog megjelenni olyan tulajdonság, ami alapján egyértelmű: valójában keverék kutyáról volt szó mindvégig.
A genetika és a genetikai öröklés eléggé összetett dolog.
Egy rottweiler pedig nem attól fajtatiszta rottweiler, mert úgy néz ki. Hanem azért, mert az utódai, akiknek átadja önmaga génállományát, ők is úgy fognak kinézni.

Mihelyt tisztán látjuk, hogy valójában mitől is fajtatiszta egy fajtatiszta kutya, a világ dolgai kicsit átértelmeződnek és számos, további kérdések merülnek fel.

Miért van ennyi kutyafajta és ezek hogyan alakultak ki?
Minden fajtatisztának látszó kutya egészségügyi problémái mögött az oly’ sokat emlegetett „túltenyésztés” áll, amiért a tenyésztőket kell megrendszabályozni és helyre tenni?
És önmagát adja a kérdés: miért van szükség egyáltalán fajtákra?
Ez viszont már egy másik történet….

*** YouTube csatorna: https://www.youtube.com/kutyabajok ***

Fotó: Dreamstime