Az otthontalanul kóborló kutyák megsegítése összetett, komoly szakmai tudást igénylő feladat. Ennek sikerességét sokszor megnehezítik az olyan, a realitásról a figyelmet elterelő közhelyek, miszerint minden kutya jó, minden kóborló ebnek otthont kell találni és egy mentett kutya örökké hálás lesz.…
Amikor az állatjóllét helyzetének javításáról van szó, általában az állattartási kultúra változtatása, a szigorúbb jogszabályok és a keményebb jogérvényesítés kerül szóba, mint megoldás. Viszont van egy tényező, amiről nagyon kevés szó esik. Nagyon sok múlik azon, hogy akik ezeket a problémákat a…
Kötve hiszem, hogy lenne olyan menhelyen dolgozó, önkénteskedő ember, akinek ha ezt a kérdést feltennénk, csodálkozva vágná rá: „Kösz, nálunk minden rendben!”
Sokszor hasonlítgatjuk a dolgok állását ahhoz, hogy egy másik országban hogyan is működnek azok. Nincs ez másképp az állatvédelemben sem. Az esetek többségében keserű szájízzel, vagy éppen reményt keltő lelkesedéssel nézzük azt, máshol hogyan működik az, ami nálunk lehetetlen küldetésnek tűnik.
Amikor naponta tucatnyi bántalmazott, megtört állat képeit nézzük, történeteiket olvassuk, eszébe jut-e bárkinek az, hogy azok, akik ezeken az állatokon segítenek, mit élnek át, min mennek keresztül?
A kutyák évezredek óta társaink, az emberi civilizáció kezdete óta mellettünk állnak. Kezdetben együtt vadásztak velünk és védtek minket. Ahogy változott az emberi társadalom élettere és szokásai, úgy alakult át a kutyák szerepe is mindennapjainkban, új és eddig felfedezetlen területeket nyitva.
Az állatvédelemmel foglalkozók és az azt nyomon követők szerint a hazai állatvédelem azért tart ott, ahol, mert nincs összefogás. Minden másképp menne, ha az állatvédők végre összefognának. Vajon mennyire utópisztikus ez az elgondolás?