A kutyák az elmúlt évezredek alatt nagyon sok mindenben segítették, tették jobbá az ember életét. A technológiai fejlődés és az emberi szokások változásával nagyon sok ilyen funkció megszűnt. Viszont van még számos terület, ahol a kutyák segítenek nekünk. Nem csak a kutyákat kell menteni. Az emberek is sokszor kerülnek bajba, amikor őket kell menteni.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a természeti katasztrófák korát éljük. Földrengések, hurrikánok, esőzések okozta földcsuszamlások, erdőtüzek keserítik meg megannyi ember életét a Föld különböző pontján.
Az anyagi károk mellett az emberi veszteségek is jelentősek. Az ilyen helyzetekben rendkívül fontos a még életben lévő bajbajutottak időben történő felkutatása, hiszen minden élet számít.

Az elmúlt időszak nemzetközi híradásaiban nagyon sokszor kerültek reflektorfénybe a mentési munkálatokat segítő mentőkutyák.
Szerencsére nem kell szerencsétlenségnek történnie ahhoz, hogy a téma szóba kerüljön.
Aki követi valamennyire a kutyás híreket, tudja jól, hogy szeptember végén az Ausztriában megrendezett 23. IRO Mentőkutyás Világbajnokságon rendkívül tiszteletreméltó magyar eredmények születtek.

Egy ilyen kimagasló eredmény nem két nap alatt rakható össze. A most már világbajnoki ezüstérmes, a Pannon Kutyás Kutató Mentő csapat színeiben, a Kutyákkal Az Életért Alapítvány segítségével most már két éve a versenyeken induló Belényi Beától szerettem volna megtudni pár fontos kulisszatitkot arról, hogy valójában milyen és mennyi munka áll egy ilyen eredmény mögött és mitől lesz „valakiből” jó mentőkutya.

Milyen élethelyzetek rekonstruálásából állt a verseny?
A mentőkutyás versenyeken/vizsgákon megpróbálják a valós élethelyzeteket rekonstruálni, persze amennyire a verseny keretei ezt engedik.
Maga a verseny két részből áll, egy pályamunkából, ahol a kutyának az engedelmességét, irányíthatóságát és kontrollálhatóságát nézik, valamint egy ún. szimatmunkából, ahol nekünk egy elképzelt történet alapján egy romterületen kellett az elrejtett személyeket a kutya segítségével megtalálni. Itt az ember kap egy leírást, és az alapján kell elmondania a taktikáját, valamint a kutyát annak megfelelően küldeni, és a kutya segítségével az elrejtett személyeket megtalálni.
A mentőkutyázásnak egyébként 3 nagy ága van, a romkutatás, a területkutatás és a nyomkövetés, valamint még szintén mentőkutyás munka a vízimentés és a lavinakutatás is. Mi romkutatás ágazatban indultunk Zennel idén és tavaly is.

Mennyi ideig tart felkészíteni egy kutyát ilyen jellegű munkára? Milyen idős korban lehet megkezdeni a munkát?
A kutya képzését érdemes még kölyökkorban elkezdeni, Zen felkészítése 3 hónapos korában kezdődött el, de általánosságban elmondható, hogy az első vizsgát (ami egy alkalmassági teszt) másfél éves kora körül tudja letenni egy kutya. Az emelt szintű vizsgához általában azért jó két-három év képzés szükséges.

Milyen tulajdonságok fontosak egy mentőkutya esetében és vannak-e fajták, amelyek jellegükből adódóan alkalmasabbak?
A leggyakrabban használt fajták a malinois, a border collie és a labrador. De nincs recept, mentőkutyaként bármilyen kutya indulhat egy vizsgán vagy versenyen, így a keverékek sincsenek kizárva. Ami fontos, hogy a kutya legyen az emberek felé nyitott (hiszen számára idegen embereket kell majd keresnie), legyen magabiztos, önálló, ugyanakkor jól irányítható, és legyen valamivel nagyon nagyon jól motiválható.

Gondolom a felkészítés is és maga a munka is fizikailag megterhelő egy kutya számára. Mivel lehet ezt ellentételezni?
Én pl. igyekeztem a Világbajnokság előtt Zen állóképességét és kondícióját javítani, növelni, hiszen előfordulhat, hogy a vizsgán 30 percet kell ki tudja milyen időjárási körülmények között intenzíven keresnie. Rendszeresen vittem úszni, futni, odafigyeltem hogy mit és mennyit kap enni, illetve természetesen kapott táplálék-kiegészítőket is, hogy a legjobb formáját tudja nyújtani.

Mennyire segítség számodra a mentőkutya felkészítésénél az, hogy a kutyák viselkedéstana közel áll hozzád? Dolgoztál az ELTE Etológia Tanszékén és egy ausztriai viselkedés-kutató intézetben.
Az a sok tapasztalat, amit az évek során szereztem különböző állatok, köztük kutyák viselkedésének elemzése, értelmezése és gyakorlatba való átültetése terén, természetesen nagy segítségemre van a képzés során. Talán ezért is lehetséges, hogy egy számomra viszonylag új területét a kutyakiképzésnek el tudtam sajátítani. Nem tökéletesen, még rengeteg mindent tudok tanulni, de azt hiszem, hogy az irányt, a célokat, hogy mit és hogyan szeretnék a kutyának megtanítani mentőkutyaként azt már látom.

Mit tanácsolsz azok számára, akik esetleg „mentőkutyások” szeretnének lenni? Hogyan kezdjenek neki? Mire számítsanak?
Először is, hogy gondolják végig, hogy mi a céljuk. Szerintem elmondható, hogy mentőkutyásnak az menjen, aki tényleg segíteni szeretne másokon. Aki nem csak valami elfoglaltságot keres, hogy a kiskutyája és ő csináljanak valamit egy szép vasárnap délután, hanem akiben ott van az elhivatottság.
Aki tudja vállalni a – sokszor költséges – tréningutakat, azt a rengeteg időt és energiát, amit egy ilyen munkába bele kell fektetni, a kudarcokat, ami egy ilyen munkával jár és akinek van szorgalma és kitartása a képzési folyamat végigviteléhez.
Lényeges megemlíteni a Magyar Mentőkutyások Országos Szövetségét is. Egyrészt fontos az, hogy rendelkezünk szakmai tömörüléssel. Másrészt hatékonyan képes összefogni a mentőkutyás egyesületeket, így riasztások esetében sokkal nagyobb hatékonyság érhető el.
Ennek szükségessége pedig vitathatatlan. Minden perc számít akkor, amikor ezeknek a kutyáknak munkába kell állniuk.