13+1 ok, hogy miért nem változik semmi

Bárkit is kérdezünk meg arról, mi a helyzet Magyarországon az állatvédelemmel, merre tart, hogy halad, nem igazán számíthatunk pozitív válaszokra. Főleg a „szakmán” belüliektől várható egy erőteljes kirohanás. És hogy miért van ez így?

dog-838281_1920_small.jpg

Sokak véleménye, hogy az állatvédelem azért van siralmas állapotban, mert a) kevés a pénz és b) nem elég szigorú az állatvédelmi törvény.
Az utóbbira fogni minden problémát lehet, de nincs az a jogszabály, amely valaha képes lett volna önmagában megváltoztatni az emberi viselkedést és így komplex társadalmi problémákat oldott volna meg. Az állatvédelmi kérdések viszont meglehetősen összetett eredetre vezethetőek vissza.

És akkor nézzünk meg néhány fontos jellegzetességet pár mondatban (mindegyikről oldalakat lehetne írni külön-külön és ez tervbe is van véve), amelyek nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy idehaza az állatvédelem nagyon nehezen jut egyről a kettőre.

1. Finanszírozás
Talán a legnagyobb probléma. Két okból.
Állatokat menteni pénzbe kerül. Egy bajbajutott kutya rehabilitációját, gondozását, ellátását nem lehet a jó szándékból finanszírozni. Az állatvédő szervezetek részére állami források nem állnak rendelkezésre, a civil adakozás pedig olyan, amilyen. Néha működik, sok esetben pedig nem.
Az anyagi gondok másrészt rendkívül sok további problémát generálnak, mivel kialakít egy rendkívül egészségtelen versenyhelyzetet.

2. Racionális gondolkodás hiánya
Ahogy erről már korábban írtam, az állatvédelem elég szélsőséges érzelmeket mozgat meg mindenkiben. Ennek köszönhetően nagyon sok az általánosítás, a valós összefüggések feletti elsiklás, a logikátlanul meghozott értékítélet és döntés.

Bővebben kifejtettem már azt is, hogy számos probléma megoldatlan marad addig, amíg társadalmilag kényes témákkal nem vagyunk képesek őszintén, hideg fejjel szembenézni.

3. Tudás hiánya
A hideg fej és a logikus gondolkodás mellé elengedhetetlen még a tudás megléte.
Nagyon sokan (és ez így van jól) azért kezdenek állatvédelmi tevékenységekbe, mert tenni szeretnének valami jót, segíteni szeretnének azokon, akik saját maguk sorsán segíteni önmaguktól nem tudnak.
Viszont sok esetben elmarad az ennek véghezviteléhez kapcsolódó tudás megszerzése. A kutyák összetett lények. Az állatvédelem esetében rendkívül fontos az alapvető biológiai, állategészségügyi, viselkedéstani ismeretek megléte. A szimplán ösztönszerűen vagy tapasztalati szinten megszerzett ismeretek sok esetben nem elegendőek, adott esetben pedig több kárt okoznak, mint amennyi hasznot nyújtanak.
Arról nem is beszélve, hogy magával az állatvédelemmel kapcsolatos tudásanyag is rendkívül hiányos.

Jó hír, hogy egyre több konferencia kerül megrendezésre az országban. Rossz hír, hogy még mindig elterjedt az a nézet, hogy az állatvédelem az a mentésből áll és aki állatot ment, az már mindent tud. Minek is tanulni? Mi újat lehetne mutatni?

4. Prevenció hiánya
És ha már szóba került az a nézet, miszerint az állatvédelem a mentésekből áll...
A prevenciós tevékenységek megerősödése elengedhetetlen ahhoz, hogy pár éven, évtizeden belül kardinális változás köszöntsön be az állatvédelmi kérdések terén.
Nem lehet csak tüzet oltani, arra is kapacitást kell/kellene találni, hogy egy adott helyzet ne jusson el odáig, hogy már csak a kártalanításról beszélhessünk.

5. Menedzsment hiánya
Civil szervezetet vezetni ugyanolyan, mintha ezt egy céggel tennénk. Annyi különbséggel, hogy előbbi a nyereségét visszaforgatja a saját tevékenységének folytatásához.
Hogy jól és optimálisan működjön, kell hozzá operatív menedzsment, projekt menedzsment, a folyamatok szervezése, egy csomó adminisztráció, jogi procedúrák, pénzügyekkel és a könyvelővel való bajlódás, és nem árt, ha van marketing tevékenység is. Megjegyzem, utóbbi sokkal fontosabb, mint ahogy azt sok alapítvány vezetője hiszi.
Összegezve, bármilyen civil szervezetet jól működtetni azt is jelenti, hogy egy csomó más tevékenységet is jól kell végeznünk, amelyeknek semmi köze nincs az állatvédelemhez.

6. Joghézagok
Sokan kiáltanak szigorúbb állatvédelmi törvényért. Holott igazából erről a büntető törvénykönyv rendelkezik, nem az állatvédelmi törvény.
Viszont az odáig vezető útról (és még sok minden másról) az állatvédelmi törvény „rendelkezik”.
A szakma joghoz értő része folyamatosan mutat rá a hiányosságokra, a hézagokra és arra, mit kéne tenni ahhoz, hogy a jog végre megoldást adjon a való élet problémáira.
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a hatósági szervek mennyire felkészültek a jogszabályok végrehajtására, mennyire hatékonyan tudnak (és akarnak) élni a jog lehetőségeivel.
Az állatvédelemhez tartozó jog egyébként nem csak a bántalmazások szankcionálásáról szól, még ha sokan így is értelmezik. Vannak vélemények, amelyek szerint a magyar állatvédelmi törvény jobb számos európai ország rendelkezéseinél. Akkor miért is rosszabb itt a helyzet? Azért, mert az állattartás kultúrájának hiányát nem lehet befoltozni, vagy kiváltani egy jogszabállyal.

7. Jog ismeretének hiánya
És mi történne akkor, hogyha lenne egy új, sokkal jobban előkészített állatvédelmi törvényünk?
Nem is olyan rég volt egy állatbántalmazási ügy, amely eléggé kicsapta a biztosítékot és hatalmas visszhangja volt a Facebookon. A környék állatvédői demonstrációt szerveztek, tiltakoztak, követelték az állatvédelmi törvény szigorítását és szigorú ítélet meghozatalát.
Viszont a feljelentés megtétele elmaradt.

A magyar jogrendszer bonyolult. Ez tény. Ettől függetlenül ennek az ismerete a vonatkozó területek esetében elengedhetetlen, továbbá aki terepmunkát végez, szintúgy tisztában kell lennie azzal, mit és hogyan tehet meg, illetve milyen módon járjon el ahhoz, hogy például egy állatbántalmazás esetén az ügy eljusson egy vádemelésig.
Szerencsére a jog ismeretének fontosságát egyre többen tekintik alapvető elemnek az állatvédelemben.

8. Konfliktusok kezelése
A hazai állatvédelem jellemzése esetében szinte mindig dobogós helyen áll az a megállapítás, miszerint az állatvédők folyamatosan ölik egymást.
Az, hogy ez miért van így, hosszan lehetne beszélni róla, számos okra visszavezethető.
Rendkívül romboló és felesleges jelenség ez, amely viszi az időt, energiát, lendületet.
Arról nem is beszélve, hogy az állatvédők sok esetben saját maguk hitelességét ássák alá a meddő, stílustalan, személyeskedő, teljesen követhetetlen vitáikkal a kívülállók szemében. Nem egy negatív véleményt lehet hallani, ami kb. nagyon finoman ennyi: az állatvédők mind bolondok, mivel megint egymást nyírják.

Emellett idetartozik még az is, hogy egyre jobban tűnik el az emberekből (nem csak itt, hanem az élet minden terén) az értelmes, építő jellegű vitára való képesség és nyitottság.

9. Állatvédelem az új szexi
Állatvédelmet érintő témákra nagyon sokan reagálnak. Ahogy a társadalmi norma változik és az állatok megítélése teljesen átrendeződött az elmúlt évtizedekben, ez magával hozta azt is, hogy érzékenyen, érzelmekkel telítve reagálni nagy divat lett.
A divatirányzatként végzett állatvédelemnek sok esetben rendkívül káros kihatásai is vannak.

10. Online állatvédelem
Az állatvédelem divatirányzattá válása nem mehetett volna végbe a technikai fejlődés nélkül, amely eredménye az lett, hogy mindenki a Facebookon lóg.
Aki ténylegesen állatvédelemmel foglalkozik tisztában van a billentyűhuszárok „áldásos” tevékenységének következményeivel.
Lehet lájkolgatni, osztogatni, odaírni, hogy ki, kit, hogyan verne pofán, majd hátradőlve nyugtázni azt, hogy ma is „állatvédtünk”. Csak a problémák, amik a valóságban léteznek, ezektől a virtuális tevékenységektől nem fognak megoldást nyerni.

11. Kutyatartás kultúrája
Folyamatosan beszélünk felelős állattartásról, viszont nagyon kevésszer definiáljuk pontosan mit is jelent ez.
Kezdődik abban a pillanatban, amikor valaki kitalálja, hogy kutyát akar tartani és számos olyan dolgot foglal magába, mint például hogyan visszük a kutyánkat közösségbe, milyen módon trenírozzuk, hogyan gondoskodunk az egészségéről, hogyan reagálunk bizonyos helyzetekre, például amikor a szomszéd ismét reklamál, hogy a kutyánk egész nap ugat. És a lista nagyon hosszan, szabadon folytatható.
A kutyával való együttélésnek számos írott és íratlan szabálya van, illetve kéne, hogy legyen. A kutyatartás kultúrája, annak hiányosságai nagyon sok állatvédelmi problémát előre definiálnak.

12. Le nem vezetett frusztráció
Jómagam nagyon sok kiégett, megkeseredett állatvédőt láttam már.
Alapvetően embert próbáló dologról van szó (és most eltekintek a Facebookon történő hajtépéstől és az állandó keresztbetevéstől).
Hogyha valaki nem veszi időben észre azt, hogy az állandó stresszhelyzetet valamivel ellensúlyoznia kéne, mentális alkatától függően idővel elkerülhetetlen lesz a fásultság, az apátia, a frusztráltság, az agresszió, a depresszió, a totális kiégés.
Ez pedig ahhoz vezet, hogy rendkívül jó szakemberek hagynak fel az állatvédelemmel, vagy zárkóznak be teljesen, minimálisra redukálva emberi kapcsolataikat, vagy állnak be a sorba és folynak bele a meddő, értelmetlen vitákba.

13. Statisztikák hiánya
Az, hogyha tudjuk hány kutya van a menhelyeken, mennyi időbe telik őket rehabilitálni, újra gazdához helyezni, ez nem fog sokat változtatni magán a problémán. Viszont nagyon fontos lenne látni tendenciákat, változásokat, azt, hogy mi merre halad.
Nyugati országokban a nagyobb állatvédő szervezetek rendszeresen adnak közzé statisztikákat, kimutatásokat, elemzéseket. Állatvédelmi stratégiák megalkotásához, a változások követéséhez, elemzéséhez ezek megléte elengedhetetlen.

+ Összetartás hiánya
Minden állatvédő szívfájdalma (vagy legalábbis megemlítésre kerül keserű szájízzel) a széthúzás, az egymás ellehetetlenítése, az örök harc az állatvédő szervezetek között. Ahelyett, hogy összefognának, összetartanának.
A véleményem az, hogy összefogni az esetek többségében nem kell. Vannak stratégiailag fontos kérdéskörök, amiben mindenkinek egyet kéne értenie és egy adott kampány nagyobbat is szólna a társadalom felé, ha több szervezet emelné fel a hangját együttesen.
De ne felejtsük, hogy az állatvédő szervezetek egymás konkurenciái. Ritkán mondjuk ki, de ez így van és ez teljesen természetes.

Az abnormális az, ahogyan ezt a konkurencia helyzetet sokan kezelik, illetve képtelenek kezelni. Élni és élni hagyni. A saját portánkon sepregetni. Olyan mentalitás, ami nagyon és egyre jobban hiányzik. Ezen a téren hatalmas szükség lenne a változásra, de erről is majd egy későbbi alkalommal...

*** YouTube csatorna: https://www.youtube.com/kutyabajok ***