Egy lefújt demonstráció margójára

Utoljára 2016 februárjában volt nagyobb megmozdulás, ahol az állatvédők és az állatokkal szemben felelősséget érzők kifejezték nemtetszésüket az állatbántalmazásokról. Vagyis inkább arról, miért is nem kerülnek rács mögé végre azok, akik egy állatot bántalmaznak, kioltják annak életét. Április 23-án a tervek szerint újra tüntetés lett volna, amit végül lefújtak. Ettől függetlenül vajon ezúttal lett-e volna előrelépés? A válaszom röviden: nem.

dreamstime_xl_25558531_small.jpg

És akkor kicsit bővebben:
Amikor még elérhető volt, a részvételre toborzó esemény leírása alapján a megmozdulás az alábbit tűzte ki célul:

A felvonulás célja az állatvédelmi törvény szigorítása.
Automatikus letöltendő börtönbüntetés járjon minden nemű állatkínzásért, az enyhítő szakasz alkalmazása nélkül!!!

Minden komolyabb jogászkodás nélkül a célkitűzés több sebből vérzik.
Napi szinten hangzik el fórumokon, hogy a megoldás az állatbántalmazásokra az „állatvédelmi törvény” szigorítása lenne.
Viszont azt, hogy ki milyen büntetést kap, valójában a büntető törvénykönyv (Btk) határozza meg. Itt van leírva, hogy kettő, súlyosabb esetben három évig terjedő szabadságvesztésre lehet valakit ítélni. (A 2016-os demonstráció többek között ezt a határt szerette volna megemelni.)
A helyzet az, hogy letöltendő börtönre eddig elenyésző, pár százalékos arányban került sor. Minek szigorítani bármit is addig, amíg a bírói döntéshozatal a már meglévő szigort sem alkalmazza?
Olyan pedig, hogy „automatikus letöltendő” és „enyhítő szakasz alkalmazása” egyszerűen nincs. Egy büntető eljárás abszolút más rendszerben zajlik. Azt pedig teljesen utópisztikusnak tartom, hogy az állatbántalmazásokra valamelyest fittyet hányó államapparátus hirtelen a komplett joggyakorlatot felrúgná.
(A „mindennemű állatkínzás”-ról nagyon hosszan lehetne írni, hogy miért túlságosan tág a fogalom és miért nem szerencsés ebben gondolkodni, de ettől most tekintsünk el. Talán majd máskor.)

Félreértés ne essék! Ilyen megmozdulásokra igenis szükség van, hatalmas szükség!
Csak nem így. Akármilyen nemes is a szándék, de egy ilyen célkitűzés egy valamit mutat meg kristálytisztán: a hozzá nem értést pont azzal kapcsolatban, amiért valakik küzdenek és szeretnének benne haladást elérni.

Ahogy a politika nem tud mit kezdeni az állatvédelem kérdéseivel (ezt az elmúlt évtizedek már bebizonyították), úgy az állatvédelem se tud nagyon sok esetben mit kezdeni a joggal és a törvényhozással.
Nem ismertek az összefüggések, a jogi szakaszok, egy nyomozati eljárás menete, amiből a végén vádemelés lesz, amelyet a későbbiekben követ egy bírósági szakasz, majd egy ítélet. Ami általában állatbántalmazások esetében nem letöltendő börtön, még akkor sem, ha ki lehetne szabni rá két (három) évet.
Ez a gyakorlat nem attól fog megszűnni, hogy olyan dolgot próbálunk elérni, ami lehetetlen. Csupán azért, mert a valóságban a dolgok nem is úgy működnek, ahogy azt elképzeljük.

És hogy mi a legeslegnagyobb hiba az ilyen célkitűzésekben? Az, hogy a hozzáértés hiánya miatt komolytalanná válik a nemes cél. Pedig (és nem lehet elégszer hangsúlyozni) ilyen megmozdulásra iszonyú nagy szükség van!
Szükség van arra, hogy a társadalom azon része, amelyik felelősséget vállal az állatok jólétéért hangot adjon annak, hogy az, ami most van nem jó! Hangot kell adni annak, hogy az a norma, amit az ország nagy átlagban mutat – beleértve az igazságszolgáltatás működését is – nem megfelelő, sőt sok esetben abszolút elfogadhatatlan!
Hangot kell ennek adni, fel kell hívni rá a figyelmet, csak arra kell ügyelni, hogy a jó ügy ne veszítse el önmaga hitelességét!

*** YouTube csatorna: https://www.youtube.com/kutyabajok ***

Fotó: Dreamstime.com