És akkor megszűnik a szaporítás. De inkább nem.

A szaporítás visszaszorítása jó sok éve napirenden lévő téma. Február elején jött a hír, hogy áprilistól itt aztán minden megváltozik. A FELIR szám jön, a szaporítók pedig mennek. De hogy egy szám mennyire fogja megváltani a világot? Ehhez jó alaposan a dolgok mélyére kell ásnunk.

1.png

Elveszve a jog labirintusában
Ha jól emlékszem, február elején robbant a hír, miszerint áprilistól mindenkinek, aki kutyát reprodukál (tenyészt vagy szaporít, teljesen mindegy) regisztrálnia kell magát. Aztán hosszú heteken keresztül próbálta mindenki értelmezni a rövid, de annál több kérdést felvető kormányrendeletet.
Leginkább azt, hogy pontosan mit takar a „kedvtelésből tartott állatok kereskedelmi tevékenység keretében történő forgalmazása”.
Nem akarok belemenni jogértelmezési kérdésekbe. Olyan talányok jöttek elő, miszerint, ha én kiballagok egy doboznyi kutyával a helyi bolhapiacra vagy ha a kutyámnak volt egy vad éjszakája legutóbbi tüzeléskor és a szerelemgyerekeket az interneten elpasszolom, akkor most nekem kell-e regisztrálnom? (Egyébként a jelenlegi álláspont szerint erre semmi szükség.)

A történetben van egy rendkívül fontos kérdés, ami nem is annyira jogi kategória, de közelebb visz ahhoz, hogy ez a regisztráció mennyire fog odacsapni a felelőtlen szaporítóknak: mit fog kezdeni a hatóság ezzel a számmal?

A rendelet önmagában arról szól, hogy kinek kell ilyen, hogyan kell kiváltani, mennyit kell fizetni utána.
Egyelőre úgy tűnik, hogy jelenleg annyi értelme van, hogy a hatóság tud róla, ha valaki FELIR-köteles tevékenységet végez. Az ehhez köthető egyéb gyakorlati dolgokról, mint például hogyan is kell a tevékenységet folytatni, nem esik szó. (De természetesen az Állatvédelmi törvényt és egyéb jogszabályokat azért még továbbra is alkalmazni kell.)
Kérdés, hogy az ezeknek történő megfelelést mennyire fogják ellenőrizni, mi alapján és mennyire szigorúan. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a mikrochippel való jelölés jó régóta kötelező. Még sincs jogkövetkezménye az elmaradásnak.
És természetesen megmarad a kérdés, hogy akiknek nem kell regisztráció – vagy csak simán kibújnak alóla és ez sosem fog feltűnni senkinek – velük mi lesz?

Aztán mire csillapodni kezdtek a kedélyek, történt még valami...

Regisztráció, regisztráció hátán
Úgy terveztem, hogy a FELIR-szám körüli mizériáról és a gyülekező kérdésekről, kételyekről tavasszal írok. Még az április 1-jei hatályba lépés előtt. Nem akkor, amikor azt már réges-rég alkalmazni kell. Erre viszont nem volt időm. Azt kell mondjam, szerencsére.

Május végén kezdtek el tanácstalanul és kissé pánikolva információt cserélni a tenyésztők, mivel egy rejtélyes, új regisztráció ütötte fel a fejét, ami nem is FELIR, nem is ott kell kérni, de kötelező. A bizonytalanságot tovább tetézte, hogy az illetékes hatóság is kissé tanácstalanul és kapkodva próbálta felvilágosítani őket arról, hogy pár napon belül megint feje tetejére áll minden és egy EU regulációnak köszönhetően beköszönt a létesítményregisztráció. Aztán indult a szokásos káosz, amely jelen sorok írása környékén is tart.

A bizonytalanság és az egymással ellentmondó információk közepette volt, aki pikk-pakk megcsinálta az online regisztrációt és nagyon hamar megkapta a regisztrációs számot. Volt, akinek kiküldtek egy összetett kérdőívet. És olyan is akadt, akivel közölték, hogy majd egy személyes terepszemle során felveszik a hivatalos jegyzőkönyvet, aztán ha minden rendben találtatott, majd akkor megkapják a regisztrációs számukat.
Az egységes jogalkalmazás nyomokban sem található.

És hogy a dolgon csavarjunk még egy nagyot, jött a következő fordulat. Egy hét bizonytalan tapogatózást követően elindult a következő hír: sztornó az egész. Mégsem kell a regisztráció, csak annak, aki az állatát az EU-n belül eladja.
(Tényleg nem akarok belemenni a jogszabály részletes értelmezésébe, de amikor meghatározza a „létesítmény” fogalmát, a jogalkotó kiveszi belőle azon helyeket, ahol kedvtelésből tartott állatokat tartanak.)
Itt tartunk most, jelen sorok írásakor. Nem egyszerű helyzet, ugye?

Nem tenném rá a nyakamat, de a FELIR regisztráció mögött is szerintem már a jelenlegi káosz alapját képező 2016/429 számú EU rendelet, rövid nevén az „Állategészségügyi rendelet” áll.

Az állatok egészsége, ami igazán az embereké
Az EU állategészségügyi rendelete (angolul Animal Health Law) nem arról szól, mint a neve alapján többen gondolnák. A jogszabály még a legelején, a bevezető részben (7. pont) leszögezi: „E rendelet nem tartalmaz az állatjóllétet szabályozó rendelkezéseket.”.
A rendkívül hosszúra sikeredett jogszabály – amelynek olvasásához kitartást kívánok annak, aki erre vetemedik – az állatok hordozta, leginkább az emberekre veszélyt jelentő fertőző megbetegedések terjedésének megfékezését tűzi ki célul. Ehhez pedig kell az, hogy nyomon tudjuk követni az egyedek születését és mozgatását be az EU-ba, illetve azon belül.
Tekintve, hogy rendkívül sok és eltérő jellegű fajról van szó, a rendelet külön kategóriát alkot a kedvtelésből tartott állatokból (ezeket is két csoportra osztja, ezek közül az egyik tagjai a kutyák, macskák és vadászgörények). Tevékenység szempontjából pedig megkülönbözteti a kereskedelmi és nem kereskedelmi célú mozgatást.

Aki a kereskedelmi célú tevékenységet a magyar jogszabályi környezet szerint értelmezi, el kell, hogy szomorítsam.
A rendelet pontosan meghatározza, hogy mi az, ami nem minősül kereskedelmi célú mozgatásnak. Egyrészt elvárás, hogy az állat a tulajdonosával együtt „mozogjon”. Másrészt pedig „nem irányul sem a kedvtelésből tartott állat eladására, sem pedig az a feletti tulajdonjog egyéb formában történő átruházására”.
Szerintem senki figyelmét nem kerülte el, hogy a tulajdonjog átruházásának ténye az, ami számít. Még pénzt sem muszáj pénzt kérni egy állatért ahhoz, ez teljesüljön..

Szóval, ezért van az, hogy a tenyésztőknek (is) most már egy ilyen is kell, ha egy kutyát külföldre adnak el.
Azért csendben megsúgom, hogy a rendelet szerint a kedvtelésből tartott fajok nem kereskedelmi célú mozgatása is hamarosan regisztrációköteles lesz. Erre felkészülni még van öt év.

Nem kell ahhoz túlságosan bonyolult összefüggéseket keresni, hogy egyértelmű legyen, az állatok mozgatására vonatkozó újonnan alkalmazandó regisztráció – akármennyire is mondja azt a rendelet, hogy semmi köze az állatjólléthez – de előkészít egy másik, régóta megoldandó problémakört: az illegális kisállatkereskedelem elleni harcot.

Vesszenek a szaporítók!
A legelején tisztázzunk valamit. A szaporítás és az illegális kereskedelem nem egy és ugyanaz.
Pár évvel ezelőtt egy konferencián már kifejtettem, majd leírtam azt az álláspontomat, hogy a „szaporítók” fogalomkörébe tartozókat is külön csoportokba kell szedni azért, hogy velük szemben hathatós fellépés születhessen.

Itt vannak a klasszikus „olaszkamionosok”, akik az említett illegális kereskedelmet viszik. Egy elég komolyan kiépült iparágról van szó. Ide tartoznak, akik ezeket a kutyákat termelik, begyűjtik, szállítják, majd értékesítik, illetve azok is, akik meghamisítják például a kutyák hivatalos papírjait, hogy ne úgy tűnjön, hogy alig múltak négy hetesek.
Az illegális kereskedelem okozta károkról egy külön, terjedelmes publikációt lehet készíteni. Nagyon sok oka van annak, hogy ez így nincs rendben és tenni kell ellene.
Viszont azt fontos érteni, hogy ezek a kutyák nem maradnak az országban, nem duzzasztják tovább a felesleges szaporulatot.

Itt vannak azok, akiknél vagy azért születik meg egy alomnyi kölyökkutya bármiféle mögöttes szakértelem nélkül (ami további problémák hadát okozza), mert vagy kell egy kis pénz a családi kasszába, vagy csak simán nem akarják befoltozni a kerítést, drágállják az ivartalanítást vagy nem akarják megfosztani a kutyájukat az anyai örömöktől.

És hogy ők miért is lényegesek? Azért, mert a menhelyeken sínylődő vagy az út szélén kóborló töméntelen mennyiségű ebek sorsa mögött nagymértékben ők állnak. Nekik köszönhetjük, hogy jóval több fajtatisztának látszó és ilyen-olyan übercuki mix van az országban, mint amennyire szükség lenne. (Ezen a ponton feledkezzünk meg azokról, akik átgondolatlanul kezdenek kutyatartásba, majd elhagyják állatukat.)
A tenyésztett, regisztrált állomány arányát megbecsülni nehéz, de jóval 10% alatt van. A többi kutya pedig a háziszaporításokból jön.
Rájuk hogyan fog kihatni a FELIR szám és az EU új regisztrációs kötelezettsége? Igazából, sehogy. És ezzel van még egy másik baj is.

Mit jelent, hogy illegális?
Az illegális azt jelenti, hogy nem felel meg a vonatkozó jogszabályi előírásoknak.
Most, ha Magyarországon valaki kutyával szeretne hivatalosan kereskedni, akkor elég, ha van egy FELIR száma. Ha ezt nem nagy tételben teszi, még az sem kell.
Ha a kutyák átlépik az országhatárt, akkor meg kell felelnie egy másik regisztrációs procedúrának is.
Ennyire egyszerű. Kész is van a jogszerű kereskedelmi tevékenység kutyával abban az esetben, ha valaki nem a kiskapukat keresi és nem áll neki dokumentumokat hamisítani.

Az viszont, hogy ez mennyire fogja megoldani a különféle állatjólléti problémákat, már egy teljesen más kérdés. Ez pedig részben attól függ, hogy az illetékes hatóság mit is kezd azzal a nyilvántartással, ami így felépül, mennyire lesznek a tartási körülményekre vonatkozó ellenőrzések, milyen lesz ezek minősége és tartalma.
Továbbá, arról se feledkezzünk meg, hogy mi lesz azok tevékenységével, akikre nem vonatkozik a FELIR regisztráció, illetve nem adnak el kutyát külföldre.

És vegyünk észre egy nagyon fontos dolgot. Az előírások mind a regisztrációhoz kötött tevékenységek. Nincs közük az állatjólléthez.
Attól, hogy a törvénynek megfelel, ergo legálissá válik, nem jelenti azt, hogy ott állatjóllét szempontjából minden rendben lenne.
Attól, mert valami jogszerű, nem biztos, hogy az jó is vagy akár elégséges.

A legitimált szaporítás
A jog szempontjából nincs olyan, hogy tenyésztő vagy szaporító. Olyan ember, illetve hely van, ahol egy kutya megszületik, majd onnan – tulajdonjogi vonatkozását megváltoztatva – másik helyre megy.

Hosszan lehetne sorolni, hogy mi kell ahhoz, hogy egy kutya az élete hátralévő részében biológiailag teljes, viselkedésében kiegyensúlyozott legyen. Mennyire lesz vele egyszerű az élet, mennyire fog ő maga szenvedni. A megfelelő táplálás, törődés és a végigvezetett szocializációs periódus nem kihagyható egy kölyök esetében.
Ezek meglétét pedig nem a mostani előírások és egy regisztrációs szám fogják biztosítani. Az új procedúra célja annyi, hogy lássuk az egyedeket és utólag vissza tudjuk követni.
A pedigrés kutyáknak sem attól jobb a „minősége”, mert kijött a nyomtatóból a papír. Az ő esetükben a fajtától függően kötelezők a különféle szűrővizsgálatok, genetikai tesztek, képességvizsgák.
Az EU rendelet kiemeli, hogy köze nincs magához az állatok jóllétéhez, mert csak a járványhelyzetek megelőzésére és kezelésére hivatott. Így tehát, a regisztráció önmagában nem jelenti azt, hogy az erről a helyről érkező állatokkal állatjólléti szempontból minden rendben van.

A FELIR és az EU-s kötelezettség teljesítése esetében megvan az az illúzió, hogy csak attól, mert beregisztráltam magam, az én tevékenységemmel minden rendben van.
És ugyanez vonatkozik akkor, amikor valaki ilyen helyről vesz kutyát, hiszen igazolt az, hogy a kutyával kapcsolatban jogszerűen jártak el.
Akiket eddig leszaporítóztunk – jelezvén, hogy felelőtlenül termelik a kutyákat – most már könnyedén visszavághatnak: van FELIR számom, az én tevékenységem a magyar jogszabályoknak megfelel.
Sőt, ha valakire nem vonatkozik a rendelet, de attól még időnként rászabadít a világra pár alomnyi kutyát, mindezt nyugodt szívvel teheti, hiszen a továbbiakban úgy szaporít, hogy törvény mondja ki, hogy rá a regisztráció nem vonatkozik. Nyugodtan tegye továbbra is azt, amit eddig.

A jövő zenéje
Nehéz megmondani, hogy a két rendeletnek milyen kihatása lesz a felesleges szaporulatok és az illegális kereskedelem terén. Nagyban függ attól, hogy mit kezd a témával a hatóság, mennyire akar megmaradni a rendeleti minimumnál, vagy azt mondja, hogy a problémát szélesebb aspektusában is kezelni akarja.
Nem jó jel az a káosz, ami kialakult. Egy 2016-os EU rendeletről van szó, amiről a szakavatottak tudtak. Mégis, olybá tűnik, hogy nulla felkészülés, előkészítés előzte meg. Az utolsó előtti pillanatban jött a kapkodás, amiben még egy valami elmaradt: a tenyésztők bevonása és együttműködésre bírása, akik jelenleg úgy érzik, hogy a szaporítókra ez valójában semmiféle érdemi kihatással nem lesz és megint őket vegzálják csak.

Eddig is meg kellett felelniük számos szabályzatnak és kritériumnak ahhoz, hogy egy alomnyi kölyök törzskönyvezésre kerüljön. Miért őket zargatják már megint? Miért is érné meg bárkinek tenyészteni? Főleg úgy, hogy nem igazán látszik, hogy mindez hogyan fog rendet tenni a felelőtlen és szakmaiatlan szaporítók között.
Jó lesz ide a FELIR számos, minimum követelményeknek megfelelő, egészségügyi és genetikai szűrővizsgálatok nélküli kutyák hada. Minek ide még további macera?

Az átlátható és észszerűen kontroll alatt tartott kutyapopuláció magas aránya kihat az állatjóllét színvonalára. A rendkívül irigyelt skandináv országokban a tenyésztett, pedigrés kutyaállomány markáns mértékben van jelen. Amikor évekkel ezelőtt a svéd kennel klub új, jóval szigorúbb rendszert vezetett be, még előtte bemutatták a tenyésztőknek, hogy mi a cél mindezzel és milyen pozitív hozománya lesz a tevékenységükben. Még akkor is, ha első ránézésre úgy tűnik, hogy feleslegesen nyaggatják őket újabb szigorral.
Partnerré váltak, ahelyett, hogy kiléptek volna a különféle minőségbiztosítási pontokat tartalmazó tenyésztői rendszerből. Tudták azt, hogy nem egy további cseszegetésről vagy újabb pénzgyűjtésről van szó.

A tenyésztők érdeke is lenne a dolgok rendezése, hiszen a Kelet-Európából áradó illegális transzportok és a silány minőségű, fajtatisztának látszó kutyák az ő megítélésükre is nagyon komolyan rányomják a bélyeget. Számos nyugati országban a fajtatiszta kutya felér egy szitokszóval. Köszönhetően egyrészt ennek, másrészt bizonyos állatvédő szervezetek át nem gondolt kampánymunkájának.

Valahol el kell kezdeni a rendbetételt. Az EU területén zajló illegális állatkereskedelem nagyon komoly gondot jelent. A populáció bizonyos része látható lesz és valamilyen szinten közelebb kerülhetünk a megoldáshoz.
Ha erre úgy tekintünk, hogy önmagában ez a megoldás és itt megáll a történet, egy idő után az egész a visszájára fordul és újabb problémák fogják felütni a fejüket.
Nem ezek az új szabályozások fogják megváltani a világot. Főleg úgy, hogy a felelőtlen háziszaporítás – amely következményei ellen az állatvédők és a tenyésztők nagy része évek óta küzd – most már vagy legálissá tehető egy egyszerű regisztrációval, vagy észrevétlenül simán tovább folytatható.

*** YouTube csatorna: https://www.youtube.com/kutyabajok ***