Ez nem kutya!

A blog címe azt hiszem, magáért beszél. Viszont hogy miért is a kutyákról szól, illetve miért is célszerű velük külön foglalkozni, azt egy kicsit helyére kell tenni.

dreamstime_xl_12491460_s.jpg

Nem egyszer szóba került a kommentelők részéről, hogy az adott probléma nem csak a kutyákra vonatkozik. Egy adott esetben pedig olyan durván megkaptam a magamét azért, hogy a kutyabajok blog miért nem foglalkozik a macskákkal, hogy még én magam is belepirultam, holott nekem sem kell különórákat venni káromkodásból.De az említett személy nő létére olyan szépen megcifrázta, hogy arra a legmocskosabb szájú matrózlegény is joggal lenne irigy.

Oka van annak, hogy az állatvédelmen belül miért alakultak ki eltérő területek és adott szervezetek miért koncentrálnak kizárólag egy adott témakörre, vagy akár egy adott fajra.

Az állatokat alapjáraton két nagy csoportra tudjuk és szoktuk bontani.
Vannak a vadon élő és vannak a háziasított állatok. Az utóbbin belül pedig megkülönböztetjük a gazdasági haszonállatokat és a kedvtelésből tartott állatokat.

Nem ritka dolog az, hogy egyazon állatfaj több kategóriába is sorolható. Van, aki malacot fogyasztási célra tart, mások pedig kedvtelésből. Amellett, hogy a rókák populációjának nagy része vadon élő, egy ideje megjelentek a háziasított példányok is.

És hogy mindez miért is számít?
Azért, mert ezek a különféle csoportok különböző problémákkal küzdenek, amelyek teljesen eltérő okokra vezethetőek vissza. Ebből következik, hogy ezen helyzetek kezelése, megoldása is teljesen eltérő megközelítést igényel.
És hogy a dolgot még tovább bonyolítsuk, mindkét csoport állatvédelmi problémái tovább bonthatóak.

A vadon élő állatok esetében egyre nagyobb gondot jelentenek a klímaváltozás okozta kihatások, amelynek következtében a megszokott élettér teljesen megváltozott. Ehhez hozzájönnek még az erdőirtások, a környezetszennyezés, az urbanizáció.
Számos állatfaj került már a kihalás szélére, és szerencsére több esetben volt példa arra is, hogy ezeket a fajokat hosszadalmas munkával sikerült megmenteni. Az orvvadászok elleni harc úgyszintén egy külön terület, csakúgy, mint a sérült, magára hagyott állatok átmeneti gondozása, majd ezt követően visszahelyezése a saját életközegükbe.

A jelenkor egyik rendkívül népszerű állatvédelmi kérdése a fogságban tartott vadon élő állatok sorsa. Az állatkertek számos szabályzatnak kell, hogy megfeleljenek. A különféle szórakoztató objektumok, cirkuszok pedig az elmúlt években számos állatvédő szervezet célkeresztjébe kerültek az abszolút nem megfelelő tartási és idomítási szokásaik miatt.

Az elvégzendő feladatok összetettségét tovább színesíti a fajspecifikusság is. Nem mindegy, hogy milyen állatról beszélünk. Hüllőkkel foglalkozni teljesen eltérő dolog, mintha például jegesmedvékről lenne szó. Wombatot rehabilitálni is teljesen más, mint egy kisoroszlánt. Rendkívül összetett és szerteágazó szaktudás kell mindegyikhez.

A háziasított fajok esetében a kép kicsit egyszerűbb. Ennek nagyon egyszerű oka az, hogy jóval kevesebb fajtáról beszélünk.
A gazdasági haszonállatok terén a legfőbb témakörök közé a tartási körülmények (ami önmagában egy komplex terület), a vágás és a szállítmányozás tartoznak.
A házi kedvencek esetében pedig egy teljesen más képet találunk.
Ahogy erről már írtam nem egyszer itt és itt, leginkább a bajbajutott állatok mentésével és az állatbántalmazások visszaszorításával foglalkozunk. Lassan ugyan, de elkezdett előtérbe kerülni maga a jólét is, ami a kedvtelésből tartott állatok tartási körülményeit öleli fel. Megléte, vagy meg nem léte határozza meg az adott házi kedvenc fizikai és mentális egészségét.

És hogy ezen belül is miért speciális terület a kutya? Nagyon sok minden miatt, ami leginkább a rendkívül összetett és speciális interakciónak, illetve az emberi társadalomban betöltött helyzetüknek köszönhető. Ebből pedig megannyi galiba származik.

Minden állatvédelmi probléma más stratégiát igényel, máshol lehet „megfogni”, máshogy lehet megoldani őket.
A fókakölykök gyilkolása és az afrikai orvvadászat két különböző dolog, még ha hasonlít is abban, hogy emberek értelmetlenül állatokat gyilkolnak. De más a közeg, más az indíték, máshogy lehet elejét venni, máshol kell lobbizni, ha szeretnénk a meggyilkolt állatok számát csökkenteni.

Ha körbenézünk a világban, azt látjuk, hogy az állatvédő szervezetek mindegyike egy adott területre specializálódott, arra szenteli minden energiáját. Akármennyire is szokásunk leegyszerűsíteni az állatvédelmi problémákat, ettől még hatalmas, rendkívül összetett problémakörrel találjuk szembe magunkat.

Úgyhogy én maradtam a kutyánál, mint témakörnél, a hozzá tartozó minden speciális jelenséggel, problémával.
Azért akinek olykor hiányérzete van – és valami furcsa indíttatásból úgy gondolja, hogy ennek az oka az, hogy más fajok sorsa nem érdekel –vessen egy pillantást ide, ahol vendégblogolni szoktam.
Vagy akár indíthat egy saját blogot az adott faj problémáinak szentelve.

Fotó: Dreamstime.com