Kutya a hírekben

Sokszor hisszük azt, hogy az emberi jellem és a hozzá kapcsolódó szokások felnőtt korra teljesen megszilárdulnak. Az igaz, hogy a személyiségünk alapkövei, amelyekre minden ráépül, szinte elmozdíthatatlanul letételre kerülnek. De ez már gyerekkorban megtörténik, felnőttkorban erre építkezünk. És hogy ennek mi köze az állatvédelemhez?

stocksnap_6d8141o2sp_s.jpg

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Állatvédő Szakosztályának elnöknője nem olyan rég közleményt adott ki.
A figyelemfelhívás lényege, hogy „minél több rászoruló állaton segíthessünk, az információk átadásával tovább formáljuk a közvéleményt, és hassunk a törvényhozókra. Állítsuk meg az állatkínzókat, a szaporítókat. Ez a munka nem egy-egy hír általi figyelemfelhívást jelent, ez folyamatos, ugyanúgy, mint az állatvédőké, akik minden nap, sokszor erejükön felül végzik ezt.”

Bízom benne, hogy a közlemény szakmai berkekben nyitott fülekre talál és tartalmilag is teljesen átmegy a mondandója, hiszen minden benne van arról, hogyan lenne képes a média egy társadalom felfogását formálni.

A kutya önmagában egy hálás téma mindenhol. Nagyon könnyen el lehet vele adni bármilyen sztorit, főleg ha az érzelmileg túltelített valamilyen módon. Komoly hírértéke lehet, amelyet a szerkesztők tudnak jól.
Az aktuális témák bemutatása mellett – mint például az újabb állatbántalmazások – vannak olyan témák is, amelyekkel foglalkozni kell, vagy kellene. Viszont ez nem annyira egyszerű.

Az állatvédelmi problémák nagyon nagy részben annak köszönhetőek, ahogyan az emberek elgondolásaiban az állatok, és a velük való bánásmód szerepel.
Hogyan, mi alapján válasszunk kutyát? Honnan szerezzük be? Hogyan kell egy kutyát tartani, szocializálni, képezni, ellátni? Mit tegyünk a rosszul szocializált kutyánkkal?
Megannyi kérdés, amiről mindenki másképp vélekedik, függően a neveltetésétől és az útközben magára szedett (vagy sok esetben nem szedett) tudástól.

Ez persze változtatható. Itt jön képbe a média szerepe is, ami hogyha hiteles és kellően jól felépített stratégián alapszik, akkor idővel képes megváltoztatni az emberek mentalitását. Ehhez az kell, hogy közvetlenül, vagy akár burkoltan, üzenetet közvetítsen.
A közösségi médiák térnyerése mellett (ahol egyébként a baromság terjedési sebessége sokkal nagyobb, mint a racionális információé) a klasszikus média szerepe továbbra sem lebecsülendő, csakúgy, mint a bulvármédiáé sem.

A bulvármédia nem igazán tartozik a hiteles, értékeket közvetítő csatornák közé. Nem erről szól, nem ez a célja. Emberek sokaságának igénye van arra (és felesleges belemenni most abba, hogy ez mennyire normális), hogy szörnyülködjön, felszisszenjen és túlcsorduljon pozitív érzelmekkel. Leginkább úgy, hogy betekintést nyer más, közismert emberek mindennapjaiba.

A celeb jelenség nem új keletű dolog, csak régen nem így hívtuk. Az embereknek mindig is szükségük volt példaképekre, sok esetben elérhetetlennek tűnő ideákra, akikről elhittük a menedzsmentjük által felépített képet, beleéltük magunkat az életükbe (a saját szürke hétköznapjainkban) és elkezdtük utánozni szokásaikat. Ettől úgy érezzük magunkat, mintha kicsit mi is olyanok lennénk, mint a kispécizett ideál. Ez megvolt évtizedekkel ezelőtt is, csakúgy, mint most.
A celebek szerepvállalása az állatvédelemben (sok esetben a hírérték és imidzsépítés miatt) megvan, de azért egy kis átgondoltság és több tudatosság itt sem ártana.

Pár éve jelent meg az állatvédelmen belül egy teljesen új, tudományos alapokra helyezett irányvonal, amely abból a feltételezésből indul ki, hogy az állatvédelmi problémákért az emberi természet és gondolkodásmód a felelős. Ezért elengedhetetlen foglalkozni azzal, hogy az ember állatokkal szembeni hozzáállását megváltoztassuk, különben valós változás sosem lesz.

Ezt a változást két, különböző irányú stratégiával lehet elérni.
Az egyik alulról felfelé építkezik, amikor az egyénnel megvan a személyes kapcsolat, mint például az iskolai keretek között tartott oktatás. 
A másik pedig a fentről lefelé tartó információáramlás elvét alkalmazza, és bízunk abban, hogy az így csordogáló információ idővel minél több emberhez eljut és egy idő után változás is lesz. Erre a média tökéletes (lenne).

Az emberi természet, gondolkodásmód nem egy statikus dolog. Változik, változtatható, sőt, akármennyire is ijesztően hangzik, manipulálható.
Mindez az információ, ami körülvesz minket az interneten, a tévé műsorokban, filmekben, internetes híradásokban, formálja a nézetünket, személyiségünket, hozzáállásunkat a világ dolgaiban. Ez alól az állatvédelemhez kapcsolódó témakörök sem kivételek.