Olcsó kutyák, nagy felháborodások

Folyamatosan szidjuk a szaporítókat, hogy a világra ontják a szocializálatlan és beteg kutyákat. Általában viszont kettőn áll a vásár.

dog-puppy-small-dog-young-dog-39825_small.jpg

Valami miatt (minden lényegesebb ok nélkül) a napokban beugrott egy emlékezetes bejegyzés, amit egy-két évvel ezelőtt láttam. Kb. szó szerint emlékszem minden szavára.

Egy hölgy szeretett volna jó szándékkal figyelmeztetni mindenkit, hogy senki más ne kerüljön olyan helyzetbe, amibe ő került.
A sztori röviden:

Valamelyik internetes oldalon talált rá a mini yorkie és chihuahua keverék kölykök hirdetésére. Elmondása szerint a csatolt kép alapján a kölykök nagyon gyönyörűek és édesek voltak, egészségesnek néztek ki.
A felháborodás első oka az volt, hogy az eladó nagyon sokat késett. Másfél órát kellett rá várni az egyik bevásárlóközpont parkolójában. De az üzlet azért mégiscsak összejött, a fonott kosárban lévő csöppségek közül kiválasztásra került kettő cukiság, és az értük járó pénz gazdát cserélt.
Két nap múlva a kiskutyák eljutottak az állatorvoshoz, ahol megkapták életük első (!) oltását. A kölykök az állatorvos minden igyekezete ellenére, ha jól emlékszem, nem éltek tovább pár napnál. Az egész családot sokkolta mindaz, ami történt.

A felháborodott bejegyzésben szerepelt az eladó neve és telefonszáma is. A figyelmeztetés lényege az volt, hogy az ilyen embert messzire el kell kerülni. Hogy más nehogy így járjon, hogy pénzt ad ki kölykökért és még az állatorvosnak is fizethet, majd a végén pedig el kell viselnie azt a lelki traumát is, amit egy csöppnyi, életét épphogy elkezdő házikedvenc halála jelent.

Természetesen a történetre adott reakciók többsége ismét a mocskos szaporítóknak kívánt különféle szörnyű halálnemeket.
Viszont egy lényeges aspektus szinte észrevétlen maradt a felháborodás közepette: hol marad a felelőssége annak, aki másfél órán keresztül képes volt várakozni egy interneten felkutatott szaporítóra, hogy egy bevásárlóközpont parkolójában pár tízezer forintért kutyát vásároljon?

Vajon ez a történet napvilágot látott volna akkor is, hogyha az autó csomagtartójából megvett kölykök életben maradnak és az egész üzletből nem lett volna felesleges pénzkidobás?
Vajon mennyire lehet képek alapján megítélni azt, hogy egy kutya egészséges-e?
És milyen gazdája lett volna ezeknek a kutyáknak ez az ember, aki egy ilyen üzletbe beleugrott?

A kiskutyákat sajnálom – leginkább azt, hogy megszülettek – viszont azt a személyt, aki a saját ostobaságának és felelőtlenségének történetét hatalmas felháborodással megosztotta, már nem.
A történet pontosan rávilágít arra, hogy az alapvető probléma nem csak a szaporítókkal van, hanem azokkal is, akik képesek a teljesen kétes forrásból származó kölykökért pénzt adni, csak azért mert olcsóbb. Mint egy új okostelefon, ami ezen a héten akciósan olcsóbb.
Így a fenti történet és a hozzá tartozó panaszáradat több, mint álszent.

Ha nem lennének olyanok, akik az olcsó kutyát egy autó csomagtartójából megveszik, akkor nem érné meg a szaporítóknak sem a folyamatos kutyagyártás.