Egészséges paranoia

A kutyatartók többsége mindent megad kedvencének, próbál mindenben a kedvében járni. Ez egyrészt így helyes, másrészt sokan próbálnak megfelelni a felelős kutyatartó fogalomkörébe tartozó „elvárásoknak”. De vajon fel vagyunk készülve arra is, ha bekövetkezik a legrosszabb?

dreamstime_xl_3987278_small.jpg

Hamarosan augusztus 20-a, ami azt is jelenti, hogy rövid időn belül tucatszám jelennek majd meg a felhívások, hogy mindenki fokozottan ügyeljen kutyájára, hogyha az fél a tűzijáték durrogásától.
Aztán majd pár hónap múlva, amikor közeledik az év vége, a kampány újraindul. Ez van minden évben. És minden figyelmeztetés ellenére a Facebook ismét tele lesz bejegyzésekkel talált kutyákról, illetve olyanokkal, akik kétségbeesetten próbálnak elszökött kutyájuk nyomára bukkanni.
Évek óta ez történik. Mert alapesetben mindenki próbál úgy állni a világ dolgaihoz, hogy a rossz dolgok mindig másokkal történnek.

Bármiféle mélyebb és komolyabb paranoia nélkül állítom azt, hogy egy kutyát élete során nagyon sok veszély fenyeget az emberi közegben.
Egyrészt ott vannak azok az „elemek”, amelyek a kutya egészségére veszélyt jelentenek. A csokoládé, a forró aszfalt, vegyszerek, a virágról felszálló méhecske, és a lista még nagyon hosszan folytatható.
Másrészt pedig több különféle élethelyzet bekövetkezhet, amelyek egy kutya egészségét károsítják, mint például kutyatámadás, ficam, vagy végtagtörés egy séta alkalmával, vagy akármilyen más baleset.

Ilyenkor nekünk kell cselekedni. De vajon tudjuk-e, mit kell tenni, amikor egy erdő, vagy a mező közepén kutyánk balesetet szenved? Mi a teendő, amikor karácsony este gyomorrontást kap, vagy megdézsmálta a csokoládét? Hogyan kezeljünk vágást, égési sérülést kutyák esetében, vagy tudjuk-e mi a teendő akkor, amikor rátalálunk egy kiszáradt, vagy sokkos állapotban lévő egyedre?

Az emberek esetében alapvető elsősegélynyújtásról szegről-végről mindenkinek van valamennyi fogalma. Kutyáknál viszont ez nem mondható el. Továbbá, egy bajba jutott emberhez kihívhatjuk a mentőt, viszont egy kutya esetében erre módunk nincs. Teljes mértékben ránk van hagyatkozva. Senki sem fog vészvillogóval kijönni az erdő közepére, hogy orvosi ellátást nyújtson, és vasárnap éjjel se nagyon fogunk tudni olyan állatorvost találni, akihez 10 perc alatt odaérünk, ha mégis, akkor az inkább a mázli kategóriába tartozik.
Egy egészségkárosodás esetében rendkívül fontos az, hogy a sérült kutya állapotát mielőbb stabilizáljuk, mielőtt lehetőségünk adódik arra, hogy állatorvos is lássa. Ezzel együtt tisztában kell lennünk azzal is, hogy mit ne tegyünk, mi az, amivel csak rontunk az állapotán.

A felelős kutyatartásnak magában kéne foglalnia azt is, hogy ismerjük a kutyánk alapvető biológiai működését, a rá leselkedő veszélyeket, és képesek vagyunk egy krízishelyzetben megfelelően cselekedni.
Az ilyen fajta tudás meglétéről, annak mélységéről, színvonaláról kutatás nem készült, de nem hinném, hogy ez egy nagyon magas, vagy akár kielégítő szintű arány lenne.

Pedig a lehetőség a tudás elsajátítására már pár éve megvan.
Kis Anna évekkel ezelőtt adta ki Kutyaelsősegély című könyvét, amely azóta már megérte a bővített második kiadást, továbbá rendszeresen tart tanfolyamokat is a témában.
Nem olyan régen volt szerencsém Annával beszélgetni egy kicsit. Kíváncsi voltam, hogy mennyire nagy az érdeklődés a téma iránt. Meglepett, hogy az érdeklődés ugyan megvan, viszont a kutyatartók, illetve kutyákkal foglalkozók számát ha nézzük, arányában mégis keveseket érdekel az, hogy mit tud tenni valaki akkor, hogyha a kutyájával valami történik és azonnali ellátásra szorul.
Pedig mindez fontos lenne. Kutyatartóknak is, és az állatmentéssel foglalkozóknak is, akik nem mindig tudnak magukkal rángatni egy állatorvost.
Nem olyan régen történt egy nagy vitákat kavaró eset, amikor egy útszélen elütött kutyát a kiérkezők lábainál fogva emeltek meg és húztak arrébb, élő közvetítés keretében. Természetesen a kutya nem élte túl az akciót.

Állandó vesszőparipám (és ez így is marad), hogy az állatvédelem sokkal több mindent foglal magában, mint ahogy azt jelenleg értelmezzük. Ide tartozik az állatok egészségének megőrzése is. Ha pedig mégis valami történik, milyen gyorsan, milyen hatékonysággal tudunk egy bajba jutott kutyán segíteni.
Olyan világot élünk, amikor nagyon sokan megkérdőjelezik az állatorvosokat, mert az internetnek hála már minden információ elérhető.
Ettől már mindenki oly’ mindent tudónak érzi magát, mintha megtalálta volna a bölcsek kövét. Vagy ha nem is, akkor az orvosi diagnózist, illetve a megfelelő kezelést valamelyik Facebook oldalon, csoportban szeretné meglelni, úgyhogy megvitatásra bocsájtja kutyájának egészségét, aztán (gondolom) aki szimpatikusabbat mond, vagy kedvesebb embernek tűnik a profilképe alapján, annak lesz igaza. Közben pedig az az állat, akinek a sorsa, a jóléte és az élete rá van bízva, akiért nagyon nagy elánnal aggódik (és ezt persze tudja már az összes Facebook lakó is) szenved....

Ahogy megvesszük a kutyaruhát és a legújabb nyakörvet, ami mellett mi is jól nézünk ki – pontosabban a kutyánk illeszkedik az általunk kialakítani vágyott képhez – vajon azzal töltünk-e időt, hogy a tudásunkat is bővítsük arra az esetre, hogyha bekövetkezik valami olyasmi, amiről mindig úgy gondoljuk, hogy csak másokkal történhet meg?

Fotó: Dreamstime.com