Kínában tálalva - 1/2.

Jelen cikk szándékosan nem tartalmaz felkavaró képeket.

Kína és kutyák. Említsük a kettőt egyazon beszélgetésben, és egészen biztosan egy érzelmileg rendkívül felkorbácsolt hangulatú beszélgetésnek nézünk elébe, tekintve, hogy az ember legjobb barátja ott még mindig az étlapon szerepel. A Nyugat már egy jó ideje küzd azzal, hogy véget vessen a kutyák megkínzásának és szenvedéseinek, mégis minden igyekezet ellenére az egész kilátástalan harcnak tűnik csak. Mit csinálunk rosszul? Vagy lehet, hogy teljesen rossz szemszögből értékeljük a történéseket?

eaten_in_china_2_small.png

Szégyen
Koszos, rozsdás, egymásra tornyozott ketrecekkel teli piactér. A ketrecekbe zsúfolt kutyák nem evilági szűkölése messzire elhallatszik, rettegéssel teli tekintettel várják az értelmetlen, elkerülhetetlen és szörnyű végzetüket. Az élve megnyúzás vagy leforrázás embertelen végzetét várják, amellyel az ember keze lesújt rájuk.
Ez nem egy új hollywoodi horrorfilm bevezető képsorának rövid leirata, hanem azon valós videó anyagok vagy képek tartalma, amelyek a kínai kutyahús fesztiválokat mutatják be. Sőt, ezek a képsorok egybeforrtak mindazzal, amit a kínai társadalom és a kutyák viszonyáról jelenleg feltételezünk.

Az elmúlt évtizedekben nem volt olyan időszak, amikor a nemzetközi állatvédő szervezetek a világ számos pontján ne próbálták volna meg felkelteni a figyelmet a kutyák helyzetére Kínában. Néha A-listás hírességekkel, máskor pedig heves ellenkampánnyal, és olykor az ország ellen hirdetett bojkottal. Bármilyen eszköz szóba jöhet annak érdekében, hogy a kutyák elképesztően brutális módon történő megkínzásának végre vége szakadjon, és egy teljesen új korszak kezdődjön el a Kínában élő kutyák életében.

A yulin-i kutyahús fesztivállal kapcsolatban még mindig számos online petíciót lehet aláírni.
Yulin tökéletesen tükrözi mit hiszünk és érzünk arról, hogyan bánnak Kínában a kutyákkal. A Yulin név a kutyák poklának szinonimájává vált. Holott a kutyákkal kapcsolatos problémák nem csak Yulin-ról szólnak.

A Human Society International bejelentése 2017.05.17-én hatalmas hírként érkezett a nyugati sajtóba. A yulin-i kormányzás a 2017-es fesztivál idejére átmenetileg betiltotta az éttermek, az utcai és vásári kereskedők részére a kutyahús árusítását. Még ha ideiglenes tiltásról is lett volna szó, ami nem jelenti a helyzet megoldását, mégis hatalmas lépésnek számított volna. Volna. Mivel hamarosan kiderült, hogy az információ teljesen légből kapott volt.
A kutyák helyzete és kegyetlen végzete Kínában már egy ezeréves témának tűnik és egyáltalán nem hibáztathatjuk a nemzetközi állatvédő szervezeteket és az önkénteseiket, hogy ne tettek volna meg mindent. És mégis... az egész küzdelem teljesen hiábavalónak tűnik.
Van-e valójában megoldás? Vagy egyszerűen be kell látni, hogy egy reménytelen ügyről van szó?

Át az országhatáron
A kutyák számára megoldást jelentő helyes válasz megleléséhez egyrészt meg kell értenünk, mi rejlik az embertelen emberi viselkedés mögött, másrészt pedig nem tekinthetünk el attól sem, hogy közelebbről szemügyre vegyük magát az országot és a társadalmat.
Kína hosszú történelemre tekint vissza és számos ősi hagyománnyal rendelkezik. Mindemellett pedig az egyik legfurcsább társadalmi struktúrával rendelkező ország. Az egyik legbefolyásosabb szereplője a világgazdaságnak, miközben a politikai rendszer színtiszta kommunizmusra épül.

Az utóbbi tulajdonság sokkal fontosabb az állatvédelem szempontjából, mint ahogy elsőre tűnhet. A médiacenzúra mindennapi dolog, és szintén ellenőrzés alatt állnak azok az ideák, melyek a társadalomban vagy elterjedhetnek, vagy ha a felsőbb érdekek úgy tartják jónak, nagyon könnyen be is tilthatják őket. Lényegtelen, hogy egy ügy mennyire fontos. Hogyha a rendszer ellen van, vagy akár ennek csak a látszata felmerül, egy pillanat alatt, csírájában fojtják el a kezdeményezést. Természetesen vannak civil szervezetek, amelyek különféle társadalmi feladatok megoldását tűzték ki célul, de ezek létezése és az a hitvallás és társadalmi üzenet amit hordozhatnak, nagyban függ a politikai szándéktól és akarattól.

Amikor keressük a tökéletes gyógyírt arra, hogy véget vessünk a kutyák szenvedésének és változást indítsunk az irányába, hogy a társadalom a továbbiakban inkább egy szeretetre méltó élőlényként tekintsen a kutyákra, mintsem étekre a tányéron, muszáj hideg fejjel, racionálisan mérlegelni az emberi természetet.
A hathatós megoldás nyitja azon alapul, hogy a teljes képet nézve próbáljuk megérteni, miért viselkednek úgy az emberek, ahogy, mi motiválja őket, hogyan hozzák meg döntéseiket, és mi az, ami ezekre olyan kihatással lehet, hogy a továbbiakban máshogy cselekedjenek.
De Kína esetében, amely egy önmaga által eléggé elszeparált, nem igazán kiismerhető társadalom, ahol fontos a látszat és a kommunista eszmének való megfelelés fenntartása, hogy lehetséges egyáltalán mélységében kiismerni az egyének motivációit, működését?

A téma után kutatva találtam rá egy nagyon alapos és rendkívül jó beszámolóra, amely a kutyák kínai helyzetét taglalja. Az Animals Asia 2015 júniusában adta ki “Hazugságok, illegalitás és elrabolt életek: egy igaz bűnügyi történet” címmel.
A tanulmány címe akármennyire is egy fiktív regényt sugall, mégis pont az ellenkezőjéről van szó. Éveken át tartó belföldi vizsgálódás – több esetben titokban, fű alatt – eredménye ez a nagyon fontos helyszíni jelentés Kína kutyahús piacáról a 2011 és 2014 közötti időszakban. Teljesen kihagyva a szokásos bulvárosodott felhajtást, a jelentés racionálisan összpontosít az összegyűjtött információkra, a logikusan sorrendbe állított tényekre, tapasztalásokra és az ezek közötti összefüggésekre.
Nagy erénye, hogy nem csak egy pillanatképet villant fel a helyzetről, de bemutatja azt, hogy a helyzet hogyan változott az idő alatt, miközben a szervezet aktivistái a kutyák helyzetét vizsgálták az országban. Ezen trendek ismerete nagyon fontos, hogy tiszta képet kapjunk arról, mi változik és az egész ügy milyen irányba tart.
És akkor most nézzük, mit tártak fel!

Út a konyhaasztalig
A kínaiak a kutyákat megkínozzák, majd megeszik őket. Mindegyikük.
Ez a kijelentés elég távol áll a valóságtól, ettől függetlenül a nyugati társadalmak az esetek többségében így látják és ítélik meg a kínai kultúrát, szokásokat, embereket. Egy hatalmas területű országról beszélünk, amelynek népessége az egyik legnagyobb, Indiáéval vetekszik.
Ugyan a kutyahús része az ország étkezési szokásainak, az viszont nem mondható, hogy jelentős fontosságú alapanyagnak számítana. A kutyahús fogyasztás földrajzilag csak néhány területen elterjedt széles körben, mint Északkelet-, Dél- és Közép-Kína. A tradíció arra a régi hiedelemre épül, hogy a rendkívül kemény téli hidegben a kutyahús megfelelő energiát ad az ember számára.

Nem igazán szoktuk végiggondolni, vagy megvitatni a kutyák tulajdonságait gazdasági haszonállat aspektusból.
Hogyan is néz ki a fogyasztásra “termelt” kutya,, mint tenyészállat? Sokkal bonyolultabb, mint hinnénk. Más haszonállatokhoz viszonyítva, mint például a sertés, szarvasmarha vagy szárnyasok, a kutyának sokkal több időre van szüksége, hogy olyan fázisba jusson, amikor elmondhatjuk, a húsa megfelelő ahhoz, hogy levágják.
Ez a hosszabb időigény következésképp sokkal hosszabb időtartamú etetést igényel, ezért sokkal magasabb költséget is jelent, még úgy is, ha az egészséges példány meglétéhez elengedhetetlen oltásokat nem is számoljuk. Az étkezési célra szánt kutya tenyésztése helyett sokkal kevesebb komplikációt és munkát jelent más állatok tenyésztése és tartása. Eléggé egyértelmű, hogy kutyát vágóhídra tenyészteni nem túl jövedelmező üzlet.

Honnan származnak akkor azok a kutyák, amelyeket a sokkoló híradásokban, és a különféle kampányokban látunk?
A szegényebb régiókban a feltételezések szerint mind a mai napig megesik, hogy az emberek saját fogyasztásra vagy eladásra tenyésztenek kutyát. Mindezt a legnagyobb titokban teszik és a külső kérdezősködőnek szinte lehetetlen a nyomukra bukkannia. Főleg akkor, hogyha ezekkel a kutyákkal kereskednek is, mivel az így teljesen illegális tevékenységnek minősül. Úgyhogy azt, hogy a Kína kietlen vidékein ilyen jelleggel folyó háztáji kutyatenyésztés mennyire városi legenda, valószínűleg sosem fogjuk megtudni. Ráadásul a szegénységgel sújtott vidéki térségekben a kereskedelemre történő tenyésztéshez először pénzt kell belefektetni, ami később valamelyest talán megtérül.

Az üzleti alapon működő farmok és vágóhidak egykoron elég elterjedtek voltak, de aztán jött egy elég markáns változás: az állategészségügyi szabályozások és a karanténok életbe léptetése.
Ne higgye senki, hogy a szabályozás közvetlenül az állatok egészségét célozza meg. Ehelyett azok egészségét védi, akik a húst elfogyasztják. A jogszabályi követelmény több feltételt állított a higiénia és az oltások megléte terén, és magával hozta a szigorúbb hatósági ellenőrzéseket is. Számos mészárszék zárt be, mivel a farmok fenntartási költsége túlzottan megemelkedett az extra követelmények miatt, és így már nem tudtak profitot termelve üzemelni.
Hogy hány ilyen cég zárt be valójában, és mellette hány kezdett teljesen illegális tevékenységbe, senki sem tudja pontosan. Az egyértelműen látszik, hogy jogszerűen üzemeltetett kutyatelepeket anyagilag nem igazán éri meg már fenntartani. Úgy tűnik, a biztos nyereség kitermelése csak akkor biztosított, hogyha valaki illegalitásba kezd, akkor viszont szembe kell néznie a jogi következményekkel is.
A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy az állategészségügyi szabályok betartattatását a hivatalok nagyon komolyan veszik.
A változások miatt az illegális haszonállat tenyésztés és a bűnözés szerves részévé vált a kínai kutyahúsiparnak. A hús ára megemelkedett ahogy az előállítás költsége elkezdett nőni. A legnyilvánvalóbb kihatás egyértelműen a kutyalopások számának drasztikus emelkedése volt. Viszont a kínai társadalom azon körében, amely a kutyát társállatként tartja, ez a jelenség hatalmas felháborodást okozott, a kutyatartók és a média esetében is.

A kutyahúspiac egyértelműen és tagadhatatlanul változáson ment és megy át. Még mindig vannak éttermek, ahol a kutyahús szerepel az étlapon, viszont az utcai, frissiben való lemészárlások elkezdtek eltűnni. Még mindig vannak üzletláncok, amelyek polcain megtalálható a kutyahús, viszont a kutyahúst termelő és feldolgozó szektor úgy néz ki, az említett gazdasági okok miatt leáldozóban van.
Valami tényleg elindult, pozitív változást hozott. A további, jövőbeni változások előremozdítása érdekében fontos rájönni ennek a pontos okára is. Fel kell ismerni, hogy pontosan mi áll emögött, mi az, ami valójában hatásos és hatékony.
De vajon az eddigi változások mire voltak elegendőek? És hogyan tovább?

Folytatás itt