Dizájner fajták - és ami mögöttük van

A meglévő kutyafajták új kihívói robbantak be a köztudatba jó pár évvel ezelőtt. Ezen új fajták evolúciója egy kis megújulást hozott azok számára, akik a régi, megszokott fajtákat már túl unalmasnak, elcsépeltnek találták. Van már alusky, bull boxer és rustalian terrier is. Valószínűleg a legnépszerűbb és legfelkapottabb a labradoodle. Elérkezett hát a modern kutyafajták, az angol eredetiből magyarosított, a dizájner fajták korszaka! Viszont vigyázat! Általában a dolgok sosem azok, amiknek első ránézésre látszanak.

pexels-photo-210180_small.jpg

Ha úgy döntünk, hogy fajtatiszta kutyát szeretnénk, most már sokkal szélesebb palettáról választhatjuk ki, hogy milyet vigyünk magunkkal haza. Az emberek többsége azért választ kutyát, hogy új társra leljen, és egyre kevesebben csak a funkció miatt voksolnak pl. egy pásztorkutyára. Így az elvárásaink a kutyák felé is megváltoztak. Leginkább azt szeretnénk, hogyha édesek és viccesek lennének, simán beleilleszkednének az életünkbe és közben villogni is tudunk velük az ismerőseink előtt. A kutyák manapság egyértelműen a státuszszimbólum szerepét töltik be, mintsem a mindennapi teendőket ellátó, vagy abban segítő „eszközökét”.

Mi is lenne jobb választás, mint egy kutya egyszerre cuki megjelenéssel és vicces névvel? Akiknek ez az elsődleges célja, azoknak nagyon üdítő dolog az úgynevezett dizájner fajták közüli választás, választék bőven van! Ezek azok a hibrid fajták, amelyeket két fajtatiszta kutya keresztezésével hoznak létre!
Sőt mi több, ezeket a kutyákat azzal a szándékkal tenyésztik, hogy megszabaduljunk a kiinduló fajták negatív tulajdonságaitól. Az alapelképzelés szerint, ha keresztezünk két különböző fajtát, semmiféle genetikailag öröklött betegség nem kerül átadásra. A tulajdonságoknak csupán a pozitív változatai maradnak meg a genetikai öröklés útján, és ha ez még nem elég, hipoallergének is lesznek. Úgyhogy akik allergiával küszködnek, de imádják a kutyákat, végre tarthatnak egyet, vagy annyit, amennyit csak akarnak!

Fantasztikusan hangzik, nemdebár? És akkor most ideje visszatérni a valóság talajára és körbejárni kicsit ezt a kutyás világban valaha létezett legnagyobb marhaságot.

Hajdanában-danában amikor egy rottweiler tüzelt és a szomszéd német juhászkutyája átugrott a kerítésen egy kis meghitt románcra, a megszületett kölykök keverékeknek számítottak. Viszont ebben az új aspektusban most már a keverék helyett azt mondanánk, hogy rottsheppy vagy germanweiler, vagy bármi más. Kreatívnak kell lenni. Elvégre a dizájnerséghez ez is hozzátartozik!
Ráadásként pedig jöjjön, ami az egészben a legklasszabb rész: egy vagyont is el lehet kérni értük! Különösen akkor, ha van pár nagyon cuki képünk a megteremtett új fajtáról, igazolva azt, hogy túl aranyos ahhoz, hogy ne tartsunk otthon ilyet.
A bökkenő viszont az, hogy a kutyák „gyártási” folyamata nem egyenlő egy új típusú okostelefon piacra dobásával. Utóbbihoz nem kell genetika, a kutyához viszont igen. Így a dolog már egyből sokkal összetettebb.

A legelső ilyen jellegű keverék kutya, amely elindította a dizájner fajták felemelkedését, egy labradoodle volt (labrador és uszkár keveréke), amely Ausztráliában az 1980-as években látott napvilágot, Wally Conron-nak köszönhetően. A célja az volt, hogy olyan vakvezető kutyát hozzon létre egy vak asszony részére, amely nem hullajtja a szőrét, mivel a férje allergiás volt a kutyákra.
Mr Conron, az új irányvonal alakító atyja, 2014-ben adott interjút a Daily Mail részére, ahol kinyilatkoztatta, miszerint “ahelyett, hogy a problémák a tenyésztéssel eltűnnének, inkább megjelennek. Egyetlen egy sikeres egyedre egy csomó rossz állapotú jut. Nagyon sok egészségtelen és magára hagyott kutya van közöttük. A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez fog történni".

A hibrid kutyatenyésztés mögötti alapgondolat az, hogy két különböző fajtatiszta kutyát keresztezzenek, hogy a nem kívánt recesszív tulajdonságokat, amelyek genetikai betegségekhez vezetnek, kiküszöböljék. Így létrejönne egy olyan új fajta, amely kombinálja a legjobban preferált tulajdonságokat mindkét fajtából.

Az elgondolás viszont egyetlen egy fontos dolgot hagyott számításon kívül, ami mindennek az alfája és az ómegája: a genetika nem így működik.
Nem kell genetikusnak lennünk ahhoz, hogy tökéletesen abszurdként éljük meg azt a gondolatot, hogyha két fajtát összeeresztünk, akkor majd kizárólag a pozitív tulajdonságok öröklődnek tovább, a nemkívánatosak pedig hopp, gyorsan eltűnnek, örökre.
És mégis... nagyon sokan ezt hiszik!

dreamstime_xl_4530794_small.jpg

A társasági állatok viselkedésével foglalkozó Jim Stephens, MSC, CABC a „Give a dog a bad name” című publikációban az alábbi tényeket közölte a génállomány frissítésével és az ilyen jellegű tenyésztéssel kapcsolatban:

“Igaz-e a különböző fajták keresztezésével történő génállomány frissítésének koncepciója? Szigorúan a tudományos fogalmak alapján nézve a keverék kutyák nem is hibridek, mivel a hibridek két különféle faj kereszttenyésztésének eredményei (szamárból és lóból lesz az öszvér). Vajon a két különböző fajtatiszta kutya utódai “erősebbek” lesznek-e, mint a szüleik? A rövid válasz: nem.
A genetikai öröklődés azt jelenti, hogy az utód örökölhet jót és rosszat is vagy az egyik, vagy mindkét szülőtől. Mindkét szülőben fellelhető, recesszív gén által okozott tulajdonság a szülők esetében nem mutatkozik, viszont az utódaik egy részében meg fog jelenni. Hogy egészen biztosak legyünk abban, hogy ezen hibák felmerülése nem történik meg, szükséges lenne mindkét szülő genetikai problémáit feltérképezni.
A legtöbb tenyésztő tisztában van az öröklődő hibákkal és tesztelik is őket, hogy olyan kölykök szülessenek, amelyeknek a legjobb esélye van az egészségre, a fajtát népszerűsítsék és fejlesszék.
Azonban a fajtatiszta kutyákat keresztező személyek nem valószínű, hogy ugyanígy genetikai teszteket végeztetnének. Mivel a keverék kutyák nem önálló fajták, ezért valószínűtlen, hogy például egy labradoodle tenyésztő képes lenne létrehozni egy körülírható jelleggel bíró fajtát, amely következetes módon, több generáción keresztül, a világ bármely részén azonos egészségű, morfológiájú és viselkedésű típust eredményezne.”

És itt van a kutya elásva! A dizájner fajták tenyésztése egy olyan elképzelésen alapszik, ami alapjaiban hibás és sosem lesz úgy.
Figyelmen kívül hagyja a tudományos tényeket, ehhez ostoba módon hozzáad egy nagy adag önámításon alapuló tudatlanságot, és Dr Moreau-ként kísérletezget.
A genetika akármennyire is fejlődő tudományág, a tudásunk mégis csekély. A kutyák hibrid tenyésztése – főleg több generáción keresztül – még arra a kevés ismeretre is fittyet hány, amivel jelenleg rendelkezünk.

Számos beszámoló született állatorvosoktól, kutyakozmetikusoktól és kiképzőktől a fajtatiszta kutyák keresztezett utódainak egészségügyi, idegrendszeri és viselkedési problémáiról. Több mint nyilvánvaló, hogyha például két labradoodle-t fedeztetünk, a kölykök abszolút nem fognak olyan megfogható jellemzőkkel bírni, ami alapján azt mondhatnánk, hogy a fajta ilyen, vagy olyan. Sok esetben még egy adott almon belül a kölykök közötti hasonlóság legcsekélyebb nyomát sem lehet fellelni.

Ezzel szemben a tenyésztésnek pont erről kéne szólnia. Ha két mopszot párosítunk, a főbb jellemvonások – mind külső és belső tulajdonságok szempontjából – tudhatóak. Ezért azonosítjuk az egyedeket egy fajtába tartozóknak. Pontosan tudjuk mi a speciális jellemzője egy bulldognak, egy papillon-nak és egy ír farkasnak. Viszont ezt a következetességet elfelejthetjük a dizájner fajták esetében.

Akárki is jött elő a dizájner fajta kifejezéssel, nagyon okos volt. Ezek a kutyák nem mások, mint szimpla keverék kutyák. A jelenség megjelenése előtt soha senki nem fizetett egy nagyobb vagyont egy keverék kutyáért. Akárki is teremtette meg ezt az újfajta kutyagyártást, nagyon ügyesen építette fel az egész imidzsét, ami arra az ígéretre épül, hogy lesz egy egészséges és különleges kutyafajtád, nagyon édes névvel és cuki megjelenéssel. Tökéletes lesz megjelenni vele a szomszédok előtt, mutogatni, hogy haladunk a korral, mert már nem a jól megszokott, unalomig csépelt kutyafajtát tartjuk.

A dizájner kutyák vásárlói abban a téves illúzióban nyitják ki a pénztárcájukat és fizetnek hatalmas összegeket, hogy az új házi kedvencük egészségesebb, intelligensebb, mint bármilyen más fajta, így sokkal komplikáció mentesebb lesz vele az együttélés. Egy felsőbbrendű fajta. Egy szuperhős. De az igazság nem ez.

Mi történik akkor, amikor valaki rádöbben arra, hogy a nem kevés pénzért megvett, szuperegészséges dizájner kutyájára még egyszer ugyanekkora összeget költhet az orvosi kezelések miatt? Mi történik, amikor a nagyon egyedinek és különlegesnek kikiáltott keverék kutya egy valódi pokoljárást szabadít ránk a viselkedésproblémáival és agresszív viselkedésével? Mi történik akkor, amikor a cukiság minden illúziója, amit megvettünk, hirtelen recsegve-ropogva összeomlik körülöttünk?

image-cavapoo_puppy_small.jpg

Itt van a válasz is. Az RSPCA 2016 februárjában sajtóközleményben hívta fel a figyelmet az alábbi jelenségre:
"Amellett, hogy az egyedek száma alacsony, a számok emelkedésének tendenciája aggasztó. Amíg a megszokott mentett fajták száma csökken (mint pl staffie, Jack Russell terrier) a ‘dizájner’ fajták és a keverék kutyák száma emelkedik. Ahogy a dizájner keverék kutyák – mint a labradoodle (labrador és uszkár), puggle (mopsz és beagle), és cavachon (Cavalier King Charles spániel és bichon frisé) népszerűsége nő, úgy kerül be robbanásszerűen egyre több egyed a menhelyekre."

Ez az, amire a szakemberek egy ideje figyelmeztetnek. Ezek a keverék kutyák különféle, súlyos bőrallergiában és egyéb genetikai betegségekben szenvednek, természetük kiszámíthatatlan. Ennek folyománya, hogy ezen újonnan "kitenyésztett", új fajtáknak hívott keverék kutyák egyedeiből egyre több található meg a menhelyeken.

Minden kutya édes és megérdemli, hogy jó élete legyen. Lehet az fajtatiszta, keverék, vagy fajtatiszta szülők keveréke, “dizájner” fajtának nevezve.
Ez a felelőtlen és szándékos genetikai kísérletezgetés viszont ismét bebizonyítja, hogy az emberiség szeret istent játszani, de megfeledkezik és figyelmen kívül hagyja, vagy akár számításba sem veszi áldásos tevékenységének következményeit.

Az ilyen jellegű kutya előállítás léte, és még jobban annak népszerűsítése, jó ideje okoz problémákat Nyugat-Európában és az USA-ban. Magyarországon szerencsére ezek a fajták (még) nem annyira elterjedtek. Ennek ellenére jómagam nem igazán láttam semmiféle szervezetet aktívan kampányolni a jelenség ellen.

A jelenség és következményei kihatással vannak az állatvédők, állatorvosok, menhelyek, a tenyésztők és a kennel klubok életére is. Nyílt figyelemfelhívás kéne ebben a témában, elmagyarázva, hogy ezek az új fajták nem igazán azok, amiről a köréjük épített marketing valójában szól.
Én a magam részéről a vészharangot megkongattam.