Állatvédelem és kutyakozmetika - Mennyire függ össze a kettő?

A kutyakozmetikát nem igazán szoktuk úgy emlegetni, mintha bármi köze is lenne az állatvédelemhez. Jó pár éve berobbant, mondhatni divatirányzatnak is tekinthető jelenség. Pedig ha jobban szemügyre vesszük ezt a szakmává kinőtt tevékenységet, elég érdekes összefüggéseket találunk közte és az állatvédelem között.

dreamstime_xl_32934207.jpg

A kutyakozmetika valahol még mindig az úri huncutság kategóriájába tartozik. Egy hóbort, ami arról szól, hogy megint nem tudunk magunkkal mit kezdeni unalmas óráinkban, ezért már a kutyánkat is „fodrászhoz” visszük.
A megítélése engem kicsit arra az időre emlékeztet, amikor pár éve (vagyis inkább évtizede) kezdtek divatba jönni a kutyaruhák. Vidéki gyerekként még mindig emlékszem a megrökönyödésre és a lefitymáló megjegyzésekre, amelyeket egy felöltöztetett ebet sétáltató gazdi kapott, természetesen a háta mögött. Aztán szépen lassan a társadalom felfogta, hogy egy dobermann például akármekkora kutya is, az, hogy fázik-e mínusz tíz fokban, az nem a méretétől függ, hanem azon múlik, hogy van-e megfelelő szőrzete. Úgyhogy a kutyaruházat már annyira nem nagy téma.

A „kutyakozmetika” szó nyelvünkben nem túl szerencsés. Nagyon könnyen társítjuk hozzá a humán kozmetikát, amelynek célja (még akkor is, ha a bőr ápolásáról is szól) a külcsínre, a szépítkezésre, esztétikára koncentrálódik. Ha pedig a humán fodrászatra asszociálunk, akkor is ugyanez a helyzet. Mivel fodrászhoz is a külsőségek miatt járunk.
Angolul a kutyakozmetikus „groomer”. A „groom”, mint ige pedig azt jelenti: a szőr gondozása keféléssel és tisztítással.

A kutyák kozmetikázásának is van esztétikai vonulata. Egy rendezett, ápolt szőrzetű kutya sokkal bizalomgerjesztőbb látványt nyújt. Az emberek esetében is a haj ápolatlansága elég szembetűnő. Nagy különbség van egy rendszeresen mosott, karbantartott haj és aközött, amikor egyértelműen látszódik a rárakódott zsírréteg, a korpa, lenőtt festék és az össze-vissza kiálló hajszálak.

Ami viszont az ápoltságnál még fontosabb, az a bizonyos kutyafajtáknál bekövetkező állategészségügyi problémák, amelyek akkor keletkezhetnek, hogyha a kutya külső ápolása elmarad. Különféle bőrgyulladások, fertőzések, benövések, fülgyulladás, a bűzmirigy gyulladása merül fel egy ápolatlan kutya esetében.
Kutyakozmetikusok tucatjai tudnának horror történeteket mesélni azokról az ebekről, amelyeket rendkívül elhanyagoltan, rossz egészségügyi állapotban visznek hozzájuk. Az állatmentők is számos esetben mentenek úgy otthonról frissen kicsapott kutyákat, hogy azok olyan rendkívül elhanyagolt állapotban vannak, ami már a kutya egészségét veszélyezteti.

Előtte - Utána (altatásból ébresztve...)
(c) Nyakas Monika - Tappancs-Barlang Kutyakozmetika

Ha az állatok jóléte fontos szempont az életünkben – beleértve ebbe az egészség meglétét is – akkor ehhez hozzátartozik az is, hogyha olyan fajtát tartunk, amelynek a szőrzete igényli a karbantartást, elmegyünk a kutyakozmetikushoz. Nyugodtan kijelenthetjük hát, hogy a kutyakozmetikusok munkája nem csak egy szépítkezési „beavatkozás”, hanem megelőző jellegű is.

Előtte - Utána
(c) Vallyon Ildikó - www.morzsiszepul.hu

Hogy az élet ne legyen ennyire egyszerű, a kutyakozmetikusok ilyen jellegű megítélését sok esetben ők maguk nehezítik meg. A creative grooming egy viszonylag új keletű dolog. Direkt nem csatolok róla képet. A Google mindenki barátja, tucatnyi képet lehet találni arról, miről is fogok most beszélni.

Az ember alapvetően hajlamos (és a társadalom is belekényszeríti) a versengésre. Szeretjük összemérni magunkat, jobbnak lenni másoknál. Ameddig ez nem csap át egy beteges hajszába és ez motivál minket a fejlődésre, addig egyébként ezzel minden rendben.
Továbbá szeretünk kibontakozni, szeretjük kifejezni magunkat.

Azt megfejteni viszont képtelen vagyok, hogy miért jó az, hogy egy kutya az emberi beavatkozás eredményeként úgy néz ki, mint egy zsiráf, egy oroszlán, egy panda (még ha a pandák extra cukik is), Yoda mester, vagy akár Pókember. Arról nem is beszélve, hogy csomó esetben csak egy harsány színkavalkádot kapunk, megspékelve egy adag csillámporral.
Van, aki azt mondja, hogy ezeknek elment az eszük, van, aki meg azt, hogy ezzel semmi gond nincs. Ez a téma abszolút megoszt mindenkit, semleges reakció nem igazán létezik.

Szemrebbenés nélkül vállalom azt, hogy régimódi vagyok ebben a témában. Állandósult vesszőparipám az, hogy a kutya, az kutya. És ebbe beleértem minden jellemvonásukat és igényüket.
Mondhatná persze bárki, hogy egyik kutya sem sérül, ezek a festékek (remélhetően) nem károsítják az egészségüket, ahogy az sem, hogyan van levágva a szőrük.
A legnagyobb bajom a creative grooming-gal az, hogy ez valójában nem is a kutyáról szól, hanem az emberi versengésről, önkifejezésről és arról, hogy dolgokat – adott esetben egy élőlényt, aki az ember legjobb barátja – teljesen önző módon (mert nekem inkább csillámporosan tetszik a külseje) a magunk ízlése szerint átformálunk. Egy kreatív módon megnyírt és kifestett kutya esetében a kutyát levisszük egy tárgy szintjére. Ennyi erővel lehetne jégszobrászkodni, bokrot nyírni, gyurmázni, vagy akár horgolni is.

Ez saját vélemény, saját felfogás. Mindenki eldönti saját maga, hogy erről mit gondol.
Van viszont két dolog, ami ez ellen szól és ezek inkább tények, mintsem etikai és világnézeti kérdések.

Az egyik, hogy nem olyannak mutatjuk a kutyákat, amilyenek. Az állatvédelmi problémák nagy része arra vezethető vissza, hogy az emberek rosszul választanak maguk mellé kutyát, vagy azt mérik fel rosszul, hogy egyáltalán képesek lennének-e kutyát tartani.
Ez önmagában egy rendkívül hosszú téma, úgyhogy nem megyek bele. Elég csak a 101 kiskutya effektusra gondolni. Akármennyire is ütötték az asztalt az állatvédők, hogy a családok ne kezdjenek el dalmatákat vásárolni a kisgyerekek mellé, egy idő után velük voltak tele a menhelyek. Ugyanez igaz a kisméretű „celebfajtákra” is. Nagy-Britannia és az USA menhelyei olyan fajtákkal vannak tele, amelyek egy adott hírességtől motiválva először berobbantak a háztartásokba, majd kis idő elteltével mentek az utcára.
A kutyák jellegének és jellemének pontos ismerete rendkívül fontos az állatvédelmi prevencióban.

A másik dolog pedig, hogy az ilyen jellegű versengés tovább erősíti azt a hiedelmet, hogy a kutyakozmetika nem másról szól, mint a külsőségekről és az emberi hóbortosságról. Holott a kutyakozmetikusoknak – akiknek szakmájába tartozik az is, hogy a kutyák egészségmegőrzésében részt vesznek – a dolga az lenne, hogy az embereket meggyőzzék arról, hogy amit tesznek, az igenis fontos és ezáltal szükséges (lenne). Nem az embernek, nem az emberi önkifejezésnek, hanem maguknak a kutyáknak.

 

Borítókép: Dreamstime

Külön köszönet mindazoknak, akik rendkívül sok fotóanyagot szolgáltattak, továbbá Nyakas Monikának a képek összegyűjtéséért.