Focimeccs és állatvédelem – kettő az egyben

Állatvédelmi kérdésekben jó dolgokat írni nem mindig könnyű. Egyszerűen ilyen a téma jellege. Ezért is van az, hogy nagyon sokszor borúlátóak vagyunk. Pedig azért történnek itt jó dolgok is.

pexels-photo-131279_small.jpg

Kezdjük egy viccel:

- Hogyan lehet biztosra mondani egy kutya fajtájáról, hogy pitbull?
- A póráz végén egy kopasz, kigyúrt, tetovált pasi van.

Így működnek a sztereotípiák amikből jó sok van, a kutyatartók világa és az állatvédelem sem szűkölködik belőlük.
Persze tegyük hozzá azt is, hogy sokan alkalmazkodnak a sztereotípiákhoz, és ennek megfelelően, mint státuszszimbólum választják ki kutyájukat. A kutya az esetek nagy részében többet mond el gazdájáról, mint gondolnánk.

Azokról az emberekről, akik állatvédelemmel és –mentéssel foglalkoznak, szintén elég sok előre csomagolt sztereotípia készült már.
Ez viszont az elmúlt hetekben fenekestől felfordult, mivel a megszokott közegbe belecsöppent egy ez idáig jelen nem lévő, elég markáns csoport, és eddig úgy néz ki, sikerült nagyon rövid időn belül felforgatniuk nagyon sok mindent. Megjöttek a focidrukkerek. És ennek én a magam részéről nagyon örülök.

A focidrukkerekről mindenki tud és mindenkinek elég sarkos véleménye van róluk. Vagy maga is közéjük tartozik (akármilyen intenzitással), vagy a híradások alapján balhés közegként tekint rájuk (főleg a keménymagra). Egy biztos: a megítélésük nem semleges.
Ha megnézzük a rájuk aggatott, általánosított sztereotípiákat, abszolút semmi párhuzamot nem találunk közöttük és az állatvédők között. Pont emiatt volt képes a színrelépésük ekkorát szólni, és erre már nagy szükség volt.

A magyarországi állatvédelem – figyelembe véve a folyamatos belső cirkuszokat is – sok tekintetben eléggé állóvíz kategória, akármennyire furcsán hangzik is.
A közösségi média véleményformáló és cselekvésre aktivizáló ereje kb. annyiban merül ki, hogy bizonyos csoportok időről időre egymásnak esnek, mindenki órákat tölt kommentelgetéssel, vagy pedig az állatvédelmi szerepvállalás kimerül a lájkolgatásban és a posztok újraosztásában.
Évek óta ez megy. Aki napi szinten ebben van, annak is unalmas (kivéve, ha pont vitázni jár fel Facebookra, hogy kicsit kiélhesse magát), nemhogy annak, akit az állatvédelem annyira nem is izgat. Holott pontosan ők azok, akik a témával napi szinten nem foglalkoznak, okozzák a legtöbb galibát. Hozzájuk is el kell jutni valahogy.

Ebben hozott változást a focidrukkerek szerepvállalása. Az oda nem illőségük (szigorúan a rájuk aggatott előzetes megítélés alapján) egy olyan jellegű kontrasztot gerjesztett, hogy nagyon rövid idő alatt, hatalmas lendülettel a figyelem középpontjába kerültek.

Szükséges felismerni a prevenció fontosságát. Nemcsak minél több állatot kell megmenteni, hanem azt is el kéne érni, hogy a megmentendő állatok száma is csökkenjen. Ehhez viszont az kell, hogy az egyének fejében végre a helyére pattanjon valami, és elkezdjenek tisztelettel tekinteni és bánni az állatokkal.
A társadalmi normák megváltoztatása fontos, összetett és rendkívül időigényes feladat. Ezért szükséges az, hogy ezekről a problémákról olyanok kezdtek el beszélni, akiknek a társadalmi megítélése sok esetben elég szélsőséges, és akiknek eddig az állatvédelemhez ilyen nyíltan közük nem volt.

Egyébként a témaválasztás abszolút nem tartalmaz semmi ördöngösséget. Ugyanazokról van szó, amelyekről az állatvédők már évek óta beszélnek, jelentősebb eredmény nélkül.
Ezekkel a kérdésekkel foglalkozni kell. És ha az eddigi erőfeszítések nem értek célt, új utat kell választani és megpróbálni, hátha máshogy sikerül.
A Facebook és a média hatalma (még ha az utóbbi súlya egyre inkább csökken is) nagy, igenis lehet vele formálni az emberek hozzáállását az élet dolgaihoz, csak meg kell találni a módját és a stílusát.

A csapatból senkit sem ismerek, sosem találkoztam velük. A jelenség mindenképpen pozitív, és remélem, hogy ez a stílus és ez a lendület megmarad, illetve a csapat tagjai nem fogják útközben „elsajátítani” azokat a megszokott hibákat, amiknek a csapdájába nagyon sok állatvédő szervezet előbb-utóbb beleesik, mondván, ez így működik Magyarországon, ezt így kell csinálni.
Nagyon sok állatmentő tevékenykedik az országban, munkájuk is van elég. De ahhoz, hogy hosszútávon bármi változás legyen, kell az is, hogy legyenek olyanok, akik kiállnak és bármiféle köntörfalazás nélkül, őszintén elmondják a véleményüket úgy, hogy az feltűnést is kelt, megtartja hitelességét, és így az emberek oda is figyelnek.
Úgyhogy, csak így tovább!

*** YouTube csatorna: https://www.youtube.com/kutyabajok ***